Vajdahunyadi várkastély

A középkori eredetű vajdahunyadi vár a mai Románia területén található, Erdélyben. Mikszáth Kálmán a „várak királyának” nevezte ezt az építményt.

Luxemburgi Zsigmond Vajk kenéznek, Hunyadi János apjának adományozta a hunyadi birtokot az 1409-ben kelt királyi oklevél szerint. A család ezután építette a mai vár elődjét, birtokközpontul. Hunyadi János kormányzósága alatt a várban élt felesége, Szilágyi Erzsébet. Az apjától örökölt kicsiny erősséget Hunyadi János ekkor építette ki rangjához méltó lovagvárrá. Később két jelentős építési periódus formálta a várat: Bethlen Gábor XVII. század eleji és Zólyomi Dávidné század közepi átalakításai. 1618-ban került az iktári Bethlen család tulajdonába. Bethlen Gábor átalakíttatta és külső védművekkel erősíttette meg a várat, majd az uradalommal együtt unokaöccsének, Bethlen Istvánnak adományozta. Annak 1632-es halála után rövid ideig felesége, Széchy Mária lakta. 1648-ban Zólyomi Dávidné Bethlen Katalin szerezte meg.

1725-től a kincstári uradalom hivatalai kaptak benne helyt. A várat utoljára 1784-ben használták katonai célra, amikor a vármegyei nemesség nagy része itt talált védelmet a Horea-felkelés elől. 1807-es látogatásakor I. Ferenc elrendelte felújítását, de a munkálatoknak 1818-ban egy villámcsapás okozta tűz vetett véget. A szabadságharc után a járási hivatalok is a várban működtek. 1854-ben ismét tűz pusztította.

1868-ban Arányi Lajos népszerűsítő kampánya nyomán közadakozásból kezdték meg az évtizedekig elhúzódó helyreállítást. Eredetileg Rudolf főhercegnek szánták, a magyar nemzet ajándékaként. A helyreállítást előbb Schulcz Ferenc, majd 1870 és 1874közt Steindl Imre irányította. Ők a kor felfogása szerint egységesen gótikus stílusúvá igyekeztek „visszaalakítani” a várat. Egyes részeket megsemmisítettek vagy kiemeltek és helyükre újakat toldottak be (ezeket a változtatásokat később részben kijavították). Steindl alakította ki a tetők mai formáját. Tudományos igényű restaurálása Möller István nevéhez köthető (1907–1913). 1956 óta ismét folyamatos helyreállítási munkák zajlanak a várban.

A vár belépőjegy ellenében ma is látogatható. Belső tereiben történelmi, régészeti és néprajzi tárgyakat állítanak ki. Az 1896-os millenniumi kiállítás Alpár Ignác által tervezett Történelmi Épületcsoportja jelentős részben a vajdahunyadi vár részleteinek utánzatából áll. Az ún. Vajdahunyad vára előbb fából épült föl a budapesti Városligetben, majd a nagy siker miatt Alpár 1908-ig kőből újraépítette. Tartalmazza többek között a Nebojsza-torony és a Mátyás-loggia másolatát.

További információk

„A várak királya”

A birtok Luxemburgi Zsigmond adománya volt Vajk kenéz – Hunyadi János apja – részére. A kenéz a betelepítésért felelős vezető volt a középkori Magyarországon. Vajk kis erősséget épített ki birtokközpont céljára, s fel is vette a birtok nevét. Később Hunyadi János építette ki rangjához méltó lovagvárrá. Ő építtette a most is látható nyugati oldalon húzódó késő gótikus palotaszárnyat, amelynek alsó szintjén lovagterem – falán egy 15. századi freskóval. Felső szintjén található az országháznak nevezett terem, ahol a fontosabb tanácskozásokat tartották. János idejében épült a kaputorony is. Szilágyi Erzsébet építtette a Mátyás-loggiát, amely Erdély első fennmaradt reneszánsz építménye. Az épületrészt Aranyháznak nevezik. Hozzá kapcsolódik a szintén Hunyadi idejében épült, Bethlen Gábor által átépíttetett várkápolna. A kápolnához kívülről kapcsolódik az ágyúterasz, amely szintén Bethlen nevéhez fűződik. A terasz mellett található a vár kútja, amelyet a legenda szerint török foglyok ástak a sziklába. A vár a keleti oldalon a Bethlen-szárnyban folytatódik. Ezt az épületrészt Bethlen Gábor építtette, majd a 19. században neogótikus stílusban állították helyre, és Rudolf herceg számára rendezték be. Ennek része a neogótikus loggia. A délnyugati részt Királyháznak nevezik, ezt Zólyomi Dávidné építtette. Belső oldalán a – csigalépcsőt rejtő – Királylépcső-toronnyal, külső oldalán pedig a Kapisztrán-toronnyal kapcsolódik a szárnyhoz. A Kapisztrán-toronyból felvonóhídon keresztül közelíthették meg a védők ostrom esetén a vártól 35 méterre lévő Nebojsza-tornyot, utóbbi szerbül annyit tesz: ne félj! A Hunyadi idején fölépült ötszintes külső erődöt utolsó menedéknek szánták támadás esetére, gyilokjáró vezet hozzá: a régi várak bástyájának koronájánál, a belső oldalon körbefutó függőfolyosó, melyen őrjáratok vonultak, lőrésein lőni, mellvédje felett kézitusát lehetett vívni. Ez volt az utolsó hely, ahová a várvédők vissza tudtak vonulni, itt már nem pusztán harc, hanem egyszerű gyilkolás folyt, mint ahogyan neve is mutatja.

Az 1896-os világkiállítás

Magyarország 1896-ban ünnepelte a Honfoglalás ezeréves évfordulóját, ennek keretében tartották a millenniumi ünnepségsorozatot országszerte 1896. május 2. és október 31. között. A kiállítási épületek összköltsége meghaladta a 4,5 millió forintot, az emlékhelyek megépítésére pedig 5,2 milliót szántak. A nagyszabású kiállítást 520 000 négyzetméteren rendezték meg a Városligetben, melyet Ferenc József nyitott meg. A 240 pavilonban kizárólag magyar eredetű tárgyakat, alkotásokat, mutattak be. Az állandó és időszaki kiállítók száma együttvéve 21 310 volt. A kiállítás nemcsak a Városligetre korlátozódott. A látogatók részére térképet nyomtattak eligazodásuk segítése végett. A Gizella út mentén barakkokat állítottak fel a vidékről érkezők elszállásolására. Az öt épületben létesítettek egyszerre ezer embernek tudtak szállást biztosítani. A kiállítás területét két főcsoportba osztották. Az elsőt a Széchenyi-szigeten elterülő Történelmi kiállítás alkotta. Ebben a főcsoportban építették fel a Vajdahunyad várát, is. Külön pavilont kapott a népélet, a mezőgazdaság, a vadászat, a halászat, köztük Bosznia-Hercegovina kiállításával. A második főcsoport a Jelenkori kiállítás volt, mely 19 alcsoportot – például oktatásügyi, vegyészeti-, közlekedési-, építésipari – tartalmazott.