Tihanyi bencés apátság

A monostort 1055-ben I. András magyar király (1046–60) alapította Szűz Mária és Szent Ányos tiszteletére. A tihanyi alapítólevél a legrégebbi, eredeti formájában fönnmaradt összefüggő magyar nyelvemlék.

A tatárjárás sem az apátság épületében, sem a hozzá tartozó birtokokban nem okozott kárt, ezt követően épült ki a kolostort védő erődítmény. A török háborúk jelentős változást hoztak a kolostor életében. A szerzetesi élet 1534-ben megszűnt az apátság falai közt, a kiválóan védhető erődített kolostor a balatoni végvárrendszer fontos láncszeme volt. A törökvilág másfél százada alatt a szerzetesi élet minden tárgyi emléke elpusztult Tihanyban.

A katonaság 1674-ben adta vissza a kolostortemplomot eredeti feladatára. 1683-ban a kolostor épületei egy tűzvészben romba dőltek. A harcok lezárulta után – mivel már nem volt szükség rájuk – a védműveket lebontották. 1719–1754 között épült föl a kéttornyú barokk templom Wittwer Márton karmelita építész tervei alapján.

II. József császár (1780-90 magyar király) rendelkezései szerint a bencés rendet feloszlatta, a szerzeteseknek el kellett hagyniuk a kolostort, s csak 1802-ben térhettek vissza.

1889-ben a templom nagy felújítása során belső terét falképekkel díszítették. A korszak három kiváló festőjét, Deák-Ébner Lajost, Lotz Károlyt és Székely Bertalant kérték föl a munka elvégzésére.

1950-ben – a szerzetes rendek állami feloszlatása miatt – ismét a monostor elhagyására kényszerültek a bencés barátok. Ezután a plébánia megmarad, monostorukba szociális otthon, majd múzeum költözött.

A bencések 1990-ben térhettek vissza Tihanyba, a kolostoreggyüttest 1994-ben kapták vissza.

A déli épületszárny földszintjén reprezentatív megformálású a refektórium – szerzetesi ebédlő – és az emeleten a könyvtár. A refektórium boltozatát stukkó keretbe foglalt falképekkel díszítették, amelyek bencés rendi és Árpád-házi szenteket, valamint magyarországi uralkodókat ábrázoltak. A könyvtár 18. századi berendezését még az 1786-os feloszlatáskor eladták, könyvei az 1950-es, újbóli feloszlatás után tűntek el.

További információk

A tihanyi apátság alapítólevele

A bencés kolostor alapítólevelét úgynevezett déli hártyára írták, mely a korszak általános íróanyagának számított, s tekercs formájában őrizték. Az oklevelezésnek a 11. század közepére jól kialakult sémája volt. Bevezetés–tárgyalás–befejezés. Az oklevél aljára mindig azoknak az aláírása került, akik részt vettek az eseménynél. A hitelesítést mindig annak a pecsétjével végezték, akinek a nevében kelt az oklevél. A királyi okleveleken megtaláljuk még a király nevének betűiből formált rajzot, a monogrammát. A tanúk és a pecsétnyomat nagyon fontos az oklevél hitelességének megállapításakor. Bár az alapítólevélről a közel egy évezred alatt a pecsét lepergett, a tanúk neve kiválóan olvasható maradt. A tihanyi oklevél gyönyörű latin mondatai, az egyes kifejezések végén szokásos rímes végződések mutatják, hogy az oklevél fogalmazója, Miklós püspök, korának legműveltebb emberei közé tartozott. Első látásra kitűnik az is, hogy oklevelünk írója, az írnok igyekezett gondos munkát végezni. Egyenletes betűformálása jól olvashatóvá teszi írását. Szembetűnő, hogy a birtokhatárok leírásának szövegezése elüt a diploma többi részétől. Ebben a részben ugyanis nem a király beszél a szokásos fejedelmi többesben – adtuk, adományoztuk – hanem a feljegyzés készítője szól a királyról harmadik személyben – átadta, odaadta – s ebben a részben találjuk a magyar szövegeket is. A tihanyi alapítólevél az első eredetiben fennmaradt hiteles oklevelünk. És legrégebbi magyar nyelvemlékünk.

Bencések

A keresztény szerzetesek életüket a Megváltónak, Jézus Krisztusnak és az evangélium radikális követésének szentelik. Életformájukat az ismert hármas fogadalom öleli körül: a szegénységi fogadalom (a magántulajdonról való lemondást és a javak testvéri megosztását jelenti); a tisztaság fogadalma (az önként vállalt nőtlenséget jelenti); és az engedelmesség fogadalma, ami arra vonatkozik, hogy a szerzetes Isten akaratát keresi az elöljárók és a közösség döntéseiben, és ezért szabadon aláveti magát ezeknek. Szent Benedek 529 körül íródott Regulája a nyugati monostorok életének, lelkiségének iránytűje lett. Ezt a 817-es aacheni zsinaton határozatba is foglalták. A bencések azonban hosszú ideig nem törekedtek arra, hogy egységes, centralizált szervezetet hozzanak létre. A 13. század hivatalos pápai irataiban gyakran előfordul ugyan a „Szent Benedek Rendje” – „Ordo Sancti Benedicti” – kifejezés, ez azonban egyszerűen azokra a monostorokra vonatkozik, amelyek Szent Benedek Regulája szerint élnek. A bencés elnevezés csak a 17. században jelenik meg, de még mindig nem egy meghatározott „rend” – „ordo” – jelentésben. A 19. század végén, XIII. Leó pápa révén jött létre a Bencés Konföderáció, amely összefoglalja a különféle bencés csoportokat. A pápai döntés még ekkor sem hozott létre mai értelemben vett, egységes szerzetesrendet, ugyanakkor felállította a bencések római nemzetközi tanulmányi házát, a Szent Anzelm Kollégiumot, valamint kinevezte az „abbas primas”-t, a prímás apátot. A középkorban egy benedeki ihletésű szerzetesség létezett, amely egységesség hiányában bencés szerzetesrendek hatását keltette. Életformájuk jellegzetessége, hogy a bencések egész életükre egyetlen közösség mellett kötelezik el magukat. Ez a stabilitas fogadalma. Életük keretét tehát a stabilitas (állandóság, egyhelyben maradás), a liturgia (közösségben végzett imádság), a lectio divina (a Szentírás imádságos olvasása) és a munka ritmusa jelöli ki.

Az apát és az apátság fogalma

Az apát az első közösségben élő szerzetesek elöljárója. A benedeki regula szerint szerzetesei életfogytiglanra választják atyjuknak. A közösségben az apát Krisztus helyettese, minden hatalom letéteményese, de döntés előtt meg kell kérdeznie tanácsosait. Az apát osztja ki a tisztségeket és megbízásokat. Mindenben felelős Isten előtt. Első kötelessége szerzeteseinek lelki irányítása. Választását, jogi helyzetét, feladatait, hatáskörét az egyetemes egyházjog mellett a regula, illetve konstitúció határozza meg. Az apátság a monasztikus rendek és reguláris kanonokok kolostora. A hagyomány szerint apátság alapításához egy apát és 12 szerzetes szükséges. Saját kormányzási és vagyonkezelési joghatósága és saját noviciátusa van. Apátságot a helyi főpásztor hozzájárulásával a Szentszék létesíthet.