A sárvári vár a híddal

A sárvári Nádasdy-vár épületegyüttese nemcsak történeti szempontból meghatározó eleme a városnak. A Sárvár szívében magasodó, legtöbbet kaputornyával és a várárkot átívelő boltíves hídjával ábrázolt várkastély a nemzeti örökség része.

A vár legkorábbi ismert részei valószínűleg a 13. századból valók. Kőből és fából emelt földsánc és egy szakaszon toronnyal megerősített kőfal védte. Köcski Sándornak mint várnagynak a nevéhez fűződik a 14. század közepe táján a vár javítgatása, bővítése, csinosítása. A 16-17. századi várkastély külső homlokzati fala a korai vár védőfala volt, mögötte fából emelt épületek, védőfolyosók húzódtak. A falat az egész középkoron át javítgatták, vastagították. Sárvár sohasem került a török elleni harcok első vonalába.

Tulajdonosai, Nádasdy Ferenc és fia, Pál, mégis megerősítették, a 16-17. század fordulóján falgyűrűvel vették körül, melyet egyszerűbb típusú olasz bástyák biztosítottak. Ez a falrendszer felmentette védelmi funkcióitól a késő reneszánsz várkastélyt. Nádasdy Ferenc országbíró nagyszabású sárvári építkezéseinek eredményeképpen a 17. század közepén az épületszárnyak a belső udvart csaknem teljesen körbezárták. Az egységes építészeti összhatás érdekében egyes középkori épületrészeket lebontottak, átalakítottak. Az országbíró a vár északi részén alakíttatott ki új reprezentatív központot. A sárvári vár a maga erődítményrendszerével, zárt belső udvarával, homlokzatainak összhangjával, egységes terv szerint felépített késő reneszánsz várkastély képét mutatja.

További információk

Nádasdy Ferenc életpályája

A híres, törökverő „erős fekete bég” 1555-ben látta meg a napvilágot Sárváron. A nádorfi gondos nevelést kapott, 12 évesen került a császárvárosba az otthon megkezdett tanulmányai folytatására a császár és magyar király udvarába. Itt ismerkedett meg többek között a nála egy évvel fiatalabb Bocskai Istvánnal, a későbbi fejedelemmel és Balassi Bálinttal, a kor híres poétájával. Hatalmas apai örökségével, valamint Báthory Erzsébettel kötött házassága révén a családi kasszát növelő hozománnyal, birtokokkal 1601-re a magyarországi bárók sorában már a harmadik leghatalmasabbnak mondhatta magát. Birtokközpontjaiban, különösen Sárváron, igazi főúri udvartartást honosított meg. Folytatta apja, Nádasdy Tamás művészetpártoló tevékenységét. Bár életének nagy részét a harcmezőkön töltötte, sárvári házában szívesen látott vendégek voltak az írástudó deákok, tudós mesterek, prédikátorok. Apja példáját követve nyomdát létesített Sárváron. Egészen fiatalon részt vett a kor politikai küzdelmeiben, hamarosan a magyar nemesi ellenzék egyik vezéralakjává vált. 1598-ban hadi érdemeiért aranysarkantyús vitézzé, lovaggá avatták Győrött. Még ugyanebben az esztendőben az uralkodó kinevezte dunántúli főkapitánynak. 1601-ben tovább emelkedett a politikai, hivatali ranglétrán: megválasztották a helytartó érsek mellé tanácsadó és egyúttal ellenőrző feladattal. Így az országbárók között az első helyre került. Katonai pályája is példamutató. A mesterség alapjait gyermekkorában már Sárváron, majd a királyi udvarban mint apród és királyi ifjú sajátította el. 22 évesen, 1577-ben ott küzdött Szigetvár környékén a török elleni harcban. Utolsó győztes csatáját 1603. szeptember végén Buda alatt vívta. 1604. január 4-én, 48 évesen tért örök nyugovóra Sárváron.

Báthory Erzsébet valóságos szerepe és legendái

Nádasdy gróf feleségének, Báthory Erzsébetnek alakját már férje életében misztikus homály övezte. Okkult tudományokról és megkínzott szolgálókról beszéltek a környéken. Állítólag hatszáz lány életét oltotta ki, a vérüket pedig megitta. Báthori Erzsébetet 1610-ben tartóztatta le Thurzó György nádor, aki meglepetésszerűen látogatta meg. Erre a Báthori Erzsébet körül keringő pletykák kényelmetlensége (meg irigyelni való nagy vagyona?) miatt volt szükség, ugyanis a Báthory család rokonságba került a Zrínyi családdal, sőt magával a nádorral is. A vád szerint a csejtei kastély udvarában több lány holttestét találták eltemetve, sérüléseik a szóbeszédet igazolták. Erről állítólag Kereskényi György báró, a Báthoryak jó képességű, de rendkívül gátlástalan főembere értesítette Thurzót. Így remélve anyagi haszonszerzést az eljárásból. Ez indította előzetes vizsgálatra és számtalan tanúvallomás jegyzőkönyvbe vételére a nádort (aki hivatalból járt el Báthori Erzsébet ügyében). A visszavonultan élő asszony ellen eljárást indítottak, aminek során a kínvallatás hatására szolgálói és komornái beismerő vallomást tettek. Nádasdy özvegyét élete végéig a csejtei várban tartották fogva, befalazva, per és ítélet nélkül. Erzsébet itt halt meg 54 évesen, elborult elmével 1614-ben. A vádat bizonyítottnak tekintették, a cáfoló iratokat meg sem vizsgálták. Báthory Erzsébet több műalkotást, filmet ihletett, de alighanem a sárvári várban található Nádasdy-kiállításon kívül nincs olyan hely, ahol megtörtént volna a rehabilitációja.

A portyázások kora

A portyázás az ellenség által uralt területre behatoló, ott fogoly-, zsákmányszerzést stb. végző, főként könnyűlovas csapatokkal végrehajtott katonai akció. Magyarország történetében nagy jelentőségre tett szert a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc korában. A portyázás, melyet a törököktől tanultak meg a magyar vitézek, a végvári élet mindennapjaihoz tartozott. A török és magyar területek nem határolódtak el egymástól élesen, a két állam kölcsönösen egymás területén is adóztatott, és egymás jobbágyaival építtette saját várait. Uraik kapzsisága mellett a kisebb településeken, falvakban élő népeknek a megismétlődő háborúktól, kisebb-nagyobb csetepatéktól is rettegniük kellett. A hódoltság határán ugyanis egymás közelében a magyar és török várak sokasága sorakozott. Az itt szolgáló katonák rendszeresen portyáztak a másik területén, be-betörtek oda. Mivel a birodalom nem volt képes felmentő seregeket állítani, a végváriak csak egymásra és önfeláldozásukra számíthattak. A magyar vitézek lassan eltanulták a portyázó harcmodort, így állandósultak a küzdelmek. Ezek a portyák a vitézek számára egyben harcászati gyakorlást jelentett, s gyakran a ki nem fizetett bérüket, zsoldjukat is csak így pótolhatták.

Európa egyetlen huszártörténeti kiállítása

A huszárság már a Zsigmond által megalapozott, a Mátyás király által továbbépített magyar-horvát határvédelmi rendszerben, majd a 16. században a végvárrendszerben találta meg azt a bázist, amelyre támaszkodva felvehette a küzdelmet a törökkel. 1526 után a huszárság a magyar hadszervezet nélkülözhetetlen elemévé vált. A török elleni úgynevezett tizenötéves háborúban (1591-1606) a végvárakban és a főúri magánhadseregekben harcoló huszárok, az irreguláris könnyűháti lovasok újra a harc élvonalában jártak. A legendás fegyvernem történetét bemutató kiállítás páratlan, s ugyanakkor nagy jelentőségű, mert a világon, a sárvári huszármúzeumon kívül, csak Franciaországban látható a huszárságot bemutató, kisebb kiállítás. A tárlaton gazdag fegyveranyag, korabeli egyenruhák, festmények és más illusztrációs anyag segítségével ismerhetjük meg a huszárok szerepét történelmünkben több termen keresztül.