Pozsonyi koronázó templom

 A Szent Márton-dóm Pozsony legjelentősebb építészeti remeke. Ezen a helyen már épült templom 1221-ben védőszentje Szent Megváltó volt, de az 1270-es években II.Ottokár cseh királlyal vívott küzdelmek során tönkrement.A jelenlegi dómot az 1300-as évek elején alapozták háromhajós, gótikus bazilikának. Mindhárom hajója egyforma magas. A torony egyúttal őrtorony is volt, mivel a vársánc mellett állott. A templomfal és a torony idővel elvesztette várvédő jellegét, a dóm új szentélyt, oldalkápolnát, déli előcsarnokot kapott.

Két évszázadig folyton épült, idővel reneszánsz elemekkel bővült, 1510-ben Bakócz Tamás püspök is építetett hozzá új részeket. Az építők egymást váltó nemzedékei között sokan működtek itt olyanok is, akik a bécsi Szent István-dómot vagy a prágai Szent Vitus-székesegyházat építették. 1732-1734-ben készült el a Szent János-kápolna.

A dóm szobrainak, domborműveinek jelentős részét Donner György Rafael, a kiválló barokk szobrász alkotta. A dóm azonban csak 1895-ben kapta meg mai, végleges alakját. Neogótikus tornya 85 méter magas. Tetején három mázsa súlyú, aranyozott királyi korona csillog, annak emlékére, hogy 1563-1830 között itt koronázták a magyar királyokat, királynékat. A 11 király és 8 királyné nevét a szentély bal oldalán márványtábla jelzi. A sor Miksával kezdődik, V. Ferdinánddal végződik, valamennyi a Habsburg-családból származott. Szent Márton erklyéit a főoltár fölötti ezüstkoporsó őrzi. A gótikus Szent Anna kápolna neogótikus oltárának éke egy reneszánsz Pietá. A székesegyház kriptájában nyugszik számos érsek, püspök s a gróf Pálffy család több tagja mellett Pázmány Péter, valamint Esterházy Imre is.