Pécsi dzsámi

Gázi Kászim pasa dzsámija vagy a Belvárosi Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom a magyarországi török-iszlám építészet legmonumentálisabb alkotása, Pécs egyik jelképe.

A dzsámit Gázi Kászim 1543-1546 között építette, a 12. században épült Szent Bertalan-templom köveiből. Az elkészült török templom a város nagy dzsámija lett. A középső négyszögletes rész az, ami török kori, melyet nyolcszögletű dobon nyugvó kupola fed. A délkeleti, délnyugati és északkeleti homlokzaton egymás fölött két sorban szamárhátíves ablakok vannak. A templom belsejében a megmaradt vakolatrészeken jól látható a török díszítés, a Korán-feliratok. A török szószék és a nők karzata sajnos az idők folyamán elpusztult és nem teljesen hiteles az imafülke (mihráb) jelenlegi képe sem. A sekrestyék előtt álló két török mosdómedence (ma szenteltvíztartó) az egykor a templom mellett álló – azóta elpusztult – Gázi Kászim pasa fürdőjéből kerültek ide. Mérete hosszában és szélességében száz lépés.

A török uralom után a jezsuiták tulajdona lett, akik 1702-ben keresztény templommá alakították át. Az északi részén kápolnát, tornyot, sekrestyét és kriptát, a déli részén portikuszos bejáratot építettek. Berendezései barokk illetve rokokó stílusúak voltak. 1940-ben a barokk toldalékok helyén modern épületrészt építettek. 8 évvel később Gebauer Ernő freskókat készített az épületrész falára. A kupolát 1956-ban firenzei típusú félgömbbé alakították át. Ma katolikus templomként működik.