Az Országház

Az 1882-ben kiírt tervpályázatot Steindl Imre műegyetemi tanár nyerte meg. Korának építészeti problémáit úgy oldotta meg, hogy régmúlt korok stíluselemeiből viszonylag szabadon állította össze alkotásait. A hatalmas épület külsejének stílusa az 1830-as évek Angliájában kibontakozó „gótikus újjászületés” irányzatához kötődik. Steindl nem félt merészen újítani ott, ahol az épület funkciója megkövetelte: a gótikában jószerével ismeretlen formaelemet, kupolát helyezett monumentális alkotása középpontjába. Éppígy alkalmazta az épület belső tereinek szervezésekor is a reneszánsz és a barokk elveit. Legnagyszerűbb példája ennek a kupolához vezető díszlépcső. 1885-ben kezdődtek a munkálatok és tizenhét éven át, átlagosan ezer ember dolgozott a mű elkészültén. A kor leghatalmasabb beruházása volt ez, s mivel lehetőség szerint minden részletét magyar anyagból, magyar technikával, magyar mesterekkel akarták elkészíttetni, egész iparágakat lendített fel. Az építőkövek nagy részét a budafoki kőfejtőkből vágták, ezzel is hozzájárulva Európa egyik legkiterjedtebb bortároló kapacitásának kialakulásához. A 268 méter hosszú, középen 123 méter széles, a kupola tornyával 96 méter magasra emelkedő épület közel 18 000 m2-t foglal el és 473 000 köbméter térfogatú. 90 külső és 152 belső szobor díszíti a falakat, emellett kívül megyei és városi címerek, belül a hazai flóra virágmotívumainak sorai dekorálnak. A díszítéseknél alkalmazott 22-23 karátos arany összmennyisége mintegy 40 kilogramm. Az épületben valamivel több mint 200 irodahelyiség van. A II. világháború befejezése óta az épület a törvényhozó mellett otthont ad a végrehajtó hatalom legfelsőbb vezetésének is. Északi frontján található a miniszterelnök rezidenciája, a parlament elnöke pedig a bejárati épületrész észak-keleti sarokszobáiban dolgozik. Az Országház ad otthont a Szent Koronának, Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronájának, a magyar államiság egyik jelképének, mely végigkísérte a történelmünket.

További információk

A díszlépcső és a kupolacsarnok

A hármas osztású, hatalmas főbejárattól egyetlen lendülettel a kupolateremhez vezető díszlépcső-csarnok Steindl mester egyik legragyogóbb építőművészi alkotása. Méltán kapott éppen itt, a bal oldali márványfalon helyet 1904-ben a művész bronz mellszobra, mely Stróbl Alajos munkája. A díszlépcső-csarnok mennyezetét tartó oszlopok közül kiválik nyolc sötétvörös színű, hat méter magas és négy tonna súlyú gránit szál. Svédországból származnak, egyetlen sziklatömb mindegyik. A lépcsőre lepillantó, koronázási jelvényeket tartó apródfigurák horgany öntvényből készültek, megidézve a festett gótikus faszobrok modorát. A mennyezet tükreiben Lotz Károly három allegorikus freskója látható. A lépcsőn felérve a térélményt szenzációsan kitágító, tizenhat-szögletű körfolyosóra lép a látogató. A kupolacsarnok belső csillagmennyezete természetesen jóval alacsonyabb a külső kupolánál, de a leleményes szerkesztés folytán így is imponálóan magasnak érezzük. A pompás csarnok - az épület szerkezeti és gondolati középpontja - egykor az országgyűlés mindkét háza együttes üléseinek adott otthont. A főbejárati fronttal együtt egyébként ez volt az Országház legkorábban elkészült része, mivel már 1896-ban itt tartották a parlament millenniumi ünnepi ülését. A kupolacsarnokban körbepillantva tizenhat uralkodó szobra és címerpajzsa ad rövid történelmi leckét - mind ezeréves históriánkból, mind a dualizmus korának történelemszemléletéből - a pillérkötegekben gyönyörködőknek.

A képviselőházi ülésterem

Az épület külső megformálása során Steindl mind az északi, mind a déli szárnyon kiemelkedő tetőszerkezettel jelezte, hol tanácskozik a történelmi magyar országgyűlés két háza. Mivel 1944 decembere óta a magyar törvényhozás egykamarás, tehát csak egy testületből áll, az északi oldali, egykori főrendiházi ülésterem gyakran nemzetközi tanácskozások színhelyeként szolgál. A déli oldal, a mai magyar országgyűlés otthona, a képviselőházi ülésterem. A kiemelkedő tető csúcsíves ablakain át egyenletes fény világítja meg a terem hatalmas, patkó alakú belső terét. A színhatásban az arany mellett egy méltán híres építő- és díszítőanyag, a szlavóniai tölgyfa meleg barna tónusa érvényesül. A kiváló akusztikájú ülésteremben eredetileg 438 képviselőnek készítettek speciálisan formatervezett bőrüléseket, míg a patkó belső körének bársonyszékeiben a mindenkori kormány tagjai ülnek. Az akusztikai okokból viszonylag magasra épült emelvényen az elnök és a jegyzők foglalnak helyet. Akadtak itt drámai pillanatok a "haza házá"-ban, a berendezés összetörésétől kezdve ellenálló képviselők rendőri kivezettetéséig. Az elnöki emelvény két szélén nyíló ajtók fölé ezért is kerültek oda a rendcsinálás hatékony segítői, az ún. viharcsengők. De hangjuk helyett inkább a magasban látható szobrok - az Egyetértés, a Béke és a Bölcsesség allegóriái - hivatottak csendesíteni a honatyákat. Az elnöki emelvény felett a középcímer látható.