A nagyvázsonyi vár

A furcsa erődítményt, a nagyvázsonyi várat, amelyet nem egy hegy tetején, hanem a völgyben találunk, Hunyadi Mátyás 1472-ben adta hűséges katonájának, Kinizsi Pálnak. Kinizsi várúrságának huszonkét éve volt a vár és a környék történetének legjobb korszaka. A várnak köszönhetően a település virágzásnak indult, Nagyvázsonyt 1488-ra már a megye jelentős falvai közé sorolták. Nagy építkezések folytak ekkor, átalakították a várat, a várúr felépíttette a pálos kolostort, megújult a település temploma is. A vár négyszögletű öreg tornya a Dunántúl legépebb állapotában megmaradt késő gótikus lakótornya. Öt szintje van. Négyzetes alaprajzú, oldalanként tíz-tizenkét méteres tömbje harminc méter magas. A falak alul két méternél is vastagabbak, felül már vékonyak, egy méteresek. A vár legerősebb építménye a kaputorony, egy U alakú, kétemeletes ház. Az itt szolgáló várvédők a szakszerűen kialakított lőrésekből tüzelhettek a támadókra. A lakóhelyiségek körül öt méter szélességű, többszintes körvédő-folyosók voltak. Ezek keskeny lőréseiből lehetett lőni a várárokba esetleg bejutott ellenségre. A várárokban van egyébként az a bővizű forrás, amely az erődítmény vízellátását szolgálta.

További információk

A vár története

Építtetője a környéket uraló Vezsenyi nemesi família volt, akik a 15. század közepén emeltették a várat. Miután 1472-ben férfiágon kihalt a család, Hunyadi Mátyás király a hadjárataiban tanúsított vitézségéért a legendás erejű Kinizsi Pálnak adományozta. Ekkoriban alakították ki a négy kisebb toronnyal védelmezett várat, amelynek belső udvarát emeletes palotaszárny övezte, sarkában várkápolnával, míg a bejárata elé az ágyúk elhelyezésére alkalmas kapuvédőművet emeltek. 1490-ben Habsburg Miksa trónkövetelő zsoldosserege megszállta a várat, és csak a következő esztendőben ellenük hadjáratot vezető Kinizsi tudta fegyvereseivel visszafoglalni. Mivel Kinizsi főnemesként és hadvezérként általában az ország veszélyeztetett vidékeit védelmezte seregével, vázsonyi rezidenciáját a felesége, Magyar Benigna úrnő lakta, aki a családfő halála után rövidesen újra férjhez ment. Mivel második ura, Horváth Márk a lóról leesve a nyakát törte, harmadszor is igent mondott. Férje, Kereky Gergely azonban erőszakos, durva ember hírében állott, így Benigna úrnő sokat szenvedett tőle, végül megelégelte férje viselkedését és bizalmasa híveivel megölette, majd holttestét a vázsonyi várárokba dobatta. A gyilkosság azonban kiderült és a királyi bíróság csak Kinizsi Pál érdemeire való tekintettel nem ítélte el. Végül örökös száműzetéssel büntették. A 16. század második harmadától a már elhunyt Magyar Benigna második férjének rokonsága, a Horváth nemesi família szerezte meg a várat, akik megvastagíttatták falait, ennek érdekében felrobbantva a közeli pálos rendházat, hogy innen nyerjenek építőkövet. A Zichy főnemesi család 1649-ben szerezte meg a várat és uradalmát. Az utolsó katonai jellegű összecsapást a Rákóczi-féle szabadságharc idején vívták falai előtt, majd az uradalom börtöneként használták lassan pusztuló épületeit. Ez idő alatt a Zichyek felépíttették a patak túlpartján új kastélyukat, így használaton kívüli lett a vár.

Mátyás Fekete Serege

Mátyás király komoly harcászati erővel rendelkező zsoldos hadseregét vagy a sötét páncélról vagy a király címerállatának, a hollónak a színéről kaphatta. Sajátos módon állományának nagy részét a cseh vallásháborúban szétszóródott husziták és Giskra (Jiskra János) morva zsoldosvezér felvidéki seregének maradványai tették ki. Szolgáltak még a seregben lengyelek, németek és Mátyás uralkodásának utolsó évtizedében egyre több magyar is. Rendkívül jól szervezett, korszerű hadászati elveken alapuló hadsereg volt, megfelelt Mátyás király központosító politikájának és hódító szándékainak. Állandó létszáma 8-10 ezer fő volt, de hadjáratok idején ennek kétszeresére duzzadt fel. Főbb alakulatai a támadásra is alkalmas gyalogság, a tüzérség, a nehéz páncélzatú lovasság és a könnyűlovasság voltak. A mozgékony könnyűlovasság balkáni eredetű, nagy részük szerb származású. Mátyás király halála után a fekete sereg nem Corvin János, Mátyás törvényen kívüli gyereke, hanem a bárók oldalára állt, így nagy szerepet játszott Corvin János trónra kerülésének megakadályozásában. Az új király, a Jegelló házhoz tartozó II. Ulászló igyekezett megtartani a sereget, ám zsoldot nem tudott biztosítani, így egy részük abbahagyta a katonáskodást, más részük Habsburg Miksa német-római király zsoldjába szegődött. A maradékot a török fenyegetés elhárítására a délvidékre küldték, de mivel továbbra sem fizettek zsoldot, a katonák rabolni, fosztogatni kezdtek. A vidéket fosztogató sereg maradékait Kinizsi Pál alsó-magyarországi főkapitány verte szét királyi beleegyezéssel. A fekete sereg négy évvel Mátyás halála után végleg megszűnt létezni.

A pálos rend és kolostoraik Magyarországon

A rendet Boldog Özséb (Eusebius) esztergomi kanonok alapította 1250-ben. Ez az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. A remeték jelenléte Magyarországon a kereszténységgel egyidős. Egyenként vagy kisebb csoportokban leginkább domb- és hegyvidéken, forrás közelében telepedtek le, formális alapítás nélkül, de a földesúr tudtával. A remetetelepek a megyés püspökök joghatósága alá tartoztak. A XV. században a rend igen gyorsan terjedt, a magyar földi monostorok száma meghaladta az 50-et. Mohács után – mely végzetes csapást mért a pálos rendre – csak a lengyel és portugál tartományok maradtak épen. A törökök a pálosok százait gyilkolták meg, vagy hurcolták rabságba, soha nem pótolható könyvtárakat, levéltárakat semmisítettek meg, lerombolták a budaszentlőrinci monostort is. A töröktől megszállt területeken mindössze tíz monostor menekült meg a teljes pusztulástól. A reformációnak a pálosok teljesen ellenálltak. A rend központja átkerült a horvátországi Lepoglavába, majd a Pozsony melletti Mária völgybe. Márianosztrán az eredeti pálos kolostort és templomot Nagy Lajos király építtette 1352 körül. A monostorban megfordult Kapisztrán Szent János, Hunyadi János és Mátyás király is. A török korban elpusztult épületet 1717 és 1729 között barokk stílusban építették újjá. A történelem viharai megtépázták a rendet. 1950-ben a politikai rendőrség a gyilkosságoktól sem riadt vissza. A rend központja a sokadik újjászületést követően Pécs lett.

Végvárak a Balaton-felvidéken

A végvárak hálózata a 16. században Magyarország területén terjeszkedő törökök feltartóztatása céljából létesített várrendszer. Többségét kezdetben csak hevenyészve erősítették meg. Az egységes védővonalak kiépülését eleinte nagymértékben akadályozta, hogy a java része magánkézen volt kis létszámú őrséggel. Katonái többnyire nem túl jól felszerelt, jobbágyszármazású kardforgatók voltak. A Balaton-felvidéken több egykori vár romja emlékeztet a török időkre. A szigligeti vár a Tapolcai-medence délnyugati részén, a Balaton egykori szigetét képező jellegzetes vulkanikus hegy kúpján állt. A pannonhalmi bencések építették birtokaik védelmére a 13. században. Ezt a 16. században külsőtornyos, rondellás várral bővítették. Csobánc vára szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos kis vár. A Balaton környékét 1543-ban, Székesfehérvár elfoglalása után érte a török hódítás első hulláma. Csobánc kis mérete, rossz felszereltsége nem volt nagy harcértékű, de a lovasportyákban jelentős volt védői elszántsága. Az 1702-ben kelt jegyzékben Csobáncot is kijelölték felrobbantásra, de ezt a Rákóczi-szabadságharc megakadályozta. Tátika vára Zalaszántó község határában, hegy tetején emelkedett, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos épület. 1598-ban a törökök kifosztották, 1713-ban a császári hadak felgyújtották. Utoljára a Festetics család birtokolta. Sümeg vára a 13. század második felében épült. Miksa seregei a Dunántúlon több várat is megszálltak, tőlük foglalta vissza Kinizsi Pál 1491-ben Sümeget és Nagyvázsonyt. 1552-től Sümeg lett a püspökség székhelye, ezért a 18. század közepéig jelentős összegeket fordítottak a vár karbantartására, bővítésére. 1664-ben a szentgotthárdi csatatérről elvonuló török csapatok ostromolták a várost, majd felgyújtották, a tűz pedig a várat is elérte.