Nagyenyedi Református Kollégium

A 16-18. századi Európa legizgalmasabb szellemi műhelyeinek adott otthont Erdély. A reformációs tanok mindegyike megjelent és erősen hatott itt. Az erdélyi fejedelmek a török és a Habsburg hatalom között egyensúlyozva, hatalmas diplomáciai műveletekkel tartották fönn Erdély és a Partium törékeny függetlenségét. Az erdélyi magyar uralkodók és főnemesek felvilágosult arisztokrataként támogatták az oktatás, a tudomány és a művészetek ügyét, mert jól tudták, hogy az a sajátos magyar kultúra, ami mindig is jellemezte a hagyománytisztelő erdélyieket, épp azért adhat éltető energiákat az ország nyugati felének, mert a konzervativizmus mellett mindig ott volt az újra való nyitottság. A híres erdélyi kollégiumokból nagyszámú peregrinus (vándor diák) indult útnak Európába és tért vissza. Ezekből a peregrinusokból lettek a fejedelmi udvar művelt, sokoldalúan képzett, több nyelvet beszélő vezető tisztségviselői, diplomatái, a főurak bizalmasai, a kollégiumok vezéralakjai, a leghatásosabb prédikátorok, a legjobb tollú szerzők.

Ilyen fontos szellemi műhely volt a Nagyenyedi Református Kollégium, amelynek előd intézménye a gyulafehérvári akadémia volt. Ennek az épületét a tatárok 1658-ban egy váratlan betörésükkor a porral egyenlővé tettek. 1662-ben a történetíróként is jeles Bethlen János kancellár javaslatára, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem rendelete alapján éledt újra a gyulafehérvári akadémia a Nagyenyedre való áthelyezéssel. Az intézmény életében közel fél évszázados békés munka korszaka nyílt meg. A kilenc osztályos elemi tagozat és a felsőbb képzést lehetővé tevő hat osztályos gimnáziumi képzés a korszak legmodernebb képzőhelyévé emelte a kollégiumot. A kuruc-labanc ellentét idején, tehát a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcban a labancok (osztrák katonák) elpusztították Enyedet, s vele együtt a kollégiumot is. Az intézmény rektora, az orvosként, filozófusként és evangélikus prédikátorként is ismert Pápai Páriz Ferenc, valamint gróf Teleki Sándor, a kollégium kurátora az angol királytól kértek segítséget. I. György brit király engedélyezte a gyűjtést a kollégium megsegítésére, így újra működőképes lett a kollégium.

A híres falakat az évszázadok során sokszor érték méltánytalan támadások. A számtalan átalakulás, bezárás, újrakezdés és szüneteltetés után a Bethlen Gábor Kollégium nevet, miniszteri rendelettel 1993-ban kapta vissza. A Bethlen Gábor Kollégium legendás nevelőmunkája elismeréseképpen 2003-ban Magyar Örökség díjat kapott.

További információk

A nagyenyedi két fűzfa

1704 virágvasárnapján, a kegyetlen és zsarnoki természetű Rabutin tábornok parancsára a császári haderők elpusztították Enyedet, s vele együtt a kollégiumot is. A Rákóczi szabadságharc idején (1703-11) a bécsi udvar megbízásából ez a lotharingiai származású főtiszt küzdött meg több csatában az Erdélybe betörő kuruc seregekkel. Életműve része, hogy stratégiai okokból vagy büntetésből feldúlt vagy felégetett várakat és városokat. A támadáskor Nagyenyeden a polgárság nagy része, így a diákság is, az Őrhegyre és a környékbeli erdőkbe menekült. A kollégium diákjai, s a városbeli férfiak megtámadták a rablás után visszavonuló osztrák seregeket. Ezt a történetet örökítette meg Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című, többször megfilmesített elbeszélésében. „Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós kőhíd van építve. A híd mellett kétfelől, a patak oldalában emelkedik két roppant fűzfa, és ezen két fűzfának históriai emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnőni, s ivadékról ivadékra szállt a történet, s máig is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna…” – írja a nagy mesélő. A harcban elesett diákok emlékére a nagyenyedi Kápolnadombon állítottak emlékművet. Az elbeszélés túlmutat a kollégiumi diákság hőstettén. Jókai, aki felesége révén erdélyi kapcsolatokra tett szert, három ízben hosszú utazást tett Erdélyben, s ezek az élmények átszűrődtek a rendkívül népszerű író művein. A nemzeti romantika legnagyobb írótalentumának sodró erejű szövegeiben mindig a hazáját szerető, felelősséget vállaló, az életét is feláldozni kész ember a központi szereplő.

A Jókai-szöveg

Szilasi László szegedi irodalomtörténész szerint „a Jókai szövegeknek nincs egy autentikus műfaji modellje. Azok a műfajok, műfaji csoportok, formák és formarendszerek, amelyekkel a Jókai-szöveg építkezését ez ideig magyarázni próbálták (eposz, mítosz, utópia, népmese, népdal, anekdota, mese, életkép, história, krónika, regény, történelmi regény, irányregény, romance, önéletrajz, emlékirat, tárca, ponyva stb.) önmagukban sohasem képesek lefedni egyetlen regényszöveget sem. A Jókai-szöveg olyan struktúra, amelynek egynél több középpontja van.” A nemzeti romantika legnagyobb realistája volt Jókai Mór, Nagyenyed történetének krónikása.