Nagyajtai erődtemplom

A szabálytalan alakú, magas várfallal övezett udvar közepén áll a 15. századi késő gótikus templom. A műemlék épület középkori jellegét az aránylag hosszú, poligon záródású szentélye, valamint a dongával boltozott mennyezete őrzi. Az északi falhoz illesztve egy kehely alakú, homokkőből faragott, feljáróval ellátott késő reneszánsz kőszószék látható.

Címerpajzsán a fiait begyéből etető madár motívuma figyelhető meg, az oldalpajzsokon bibliai idézetek olvashatók. A karzatmellvéden és a padokon festett kazetták láthatók, amelyeket a vargyasi székely népművész Sütő Béla készített 1969-ben. A mester az egyházközség részére egy emberpárt ábrázoló eskető székpárt is adományozott. A volt szentélyrész keleti végében felépített karzaton található orgonát Rieger Ottó budapesti orgonaépítő mester készített 1912-ben. A hangszer egy szép kivitelezésű neobarokk szekrényben látható, amely napjainkig megőrizte eredeti formáját.

A szászföldi vártemplomok mintájára a templom padlásterén a középkorban védelmi körfolyosót képeztek ki és a koronázó párkányon nyílkilövő lőréseket vágtak, amelyek részben befalazva ma is megtekinthetők. A harangtorony, amely a múlt század elején nyerte el mai formáját, 6 méter magasságig középkori eredetű. A műemléktemplomot reneszánsz hatású, szabálytalan négyszög alaprajzú várfal övezi. A védőfalat valószínűleg a 16. század második felében kezdték építeni, és a 17. század első felében fejezték be. Mivel Erdély területén az olaszbástyás kastélyok kialakulása az 1615-1630 közötti időszakra tehető így valószínű, hogy a bástyák Bethlen Gábor uralkodása alatt épültek. Szintén a fejedelem uralkodása alatt egészítették ki a falak tetejét fogas pártázattal, amelynek vízelvezető szerepe is volt, ugyanakkor a falakon lappancsos lőréseket képeztek ki. A várfalakat nagyméretű védősánc övezi, amely a vártemplomot körülvevő temetőhöz tartozik.