Lendvai Bánffy-Esterházy kastély

Az alsólendvai várkastély valaha a fontos utak kereszteződését ellenőrizte a magasból. A település már 860-ban létezett. 1192-ben a Hahótok német eredetű nemzetségének birtokába került a környék. A vár az aljában húzódó mezővárossal, amelyet nyugat felől széles mocsár szegélyezett, egykor jelentős végvári erődítménynek számított. A tatárjárás időszakában a vár leromlott, majd az Ottokár féle cseh támadások során teljesen elpusztult.

A XIII. század végén Hahold István újra felépítette.  Később a lendvai várban a Bánffyaknak köszönhetően figyelemre méltó szellemi és politikai élet bontakozott ki. A város az akkori Zala vármegye egyik jelentős gazdasági-katonai-kulturális központja lett. A várban 1480-ban Mátyás király is megfordult, négy évvel korábban Bánffy Miklós udvarában Hunyadi Mátyás jegyese, Beatrix nápolyi királykisasszony is megszállt.

A XVI. század végén Lendvát már a török veszélyeztette. Maga a vár és a Csonka-dombon lévő katonai erődítmény olyan fontos stratégiai pontok voltak, amelyekre a török is igényt formált. 1644-ben a Bánffy-család kihalt, a várat a Nádasdyak, majd az Eszterházyak kapták meg. A vár mai formája a XVIII. századból maradt ránk, amikor Eszterházy herceg a vár központjában lévő középkori épületet L-alakú barokk várrá építtette át. A vár akkor kapta a ma is meglévő látványos tetőzetét. 1872 és 1896 között a várban polgári iskola működött. Ma a galéria és a múzeum helye, ahol például megtalálhatók a lendvai születésű Zala György szobrászművész szobrai is.