A Klebelsberg iskola

Klebelsberg Kunó a trianoni békediktátum utáni, mérhetetlenül nehéz időszak legjelentősebb államférfiúi közé tartozott. Az országot megmentő Bethlen-kormány kultuszminisztereként a szellemi honvédelem programját hirdette meg. Fő művei közé sorolandó, hogy 1926-ban létrehozta az országos Népiskolai Építési Alapot, amelyből szellemileg újjáéledt, egyenesen újjászületett az ország. Klebelsberg a középosztály fennmaradásában látta a történelmi magyar állam jövőjét. „Ha nem sietünk segítségére, akkor a mai középosztály proletarizálódik, alsóbb rétegekbe hanyatlik vissza, s helyét új gazdagok foglalják el, kik nemzeti és kulturális hagyományok hiányában nem lesznek képesek arra az állami fenntartó szerepre, melyet az eddigi középosztály olyan áldozatosan és sikeresen töltött be.” Jason Kelce Womens Jersey

Klebelsberg kultuszminiszteri tevékenysége 1922-1931

Gróf Klebersberg Kuno 1922. június 16-tól 1931. augusztus 24-ig vallás- és közoktatásügyi miniszterként dolgozott a Bethlen kormányban. E száraz tény mögött Szent Istvánhoz vagy Széchenyi István grófhoz méltó, hatalmas életmű húzódik meg. Sajnos nagyon pontos az az állítás, hogy tettei a háttérbe húzódtak, mivel a második világháború utáni korszakok előbb mindent megtettek az elfeledtetéséért, majd pedig megakadályozták fölfedezését. A trianoni katasztrófában Magyarország nem csupán a területének és lakosságának nagy részének mondhatott búcsút, hanem hatalmas kulturális veszteséget is szenvedett. 14 370 népiskolából 5584, 1348 könyvtárából 605 maradt. Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad, Szabadka (és sajnos hosszú még a sor) elvesztésével színházak, múzeumok, újságok, szellemi műhelyek rekedtek a határ túloldalán. A pozsonyi és a kolozsvári egyetem, valamint a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia idegen kezekbe kerülése a magyar tudományosság elleni halálos merénylettel ért fel. T. Molnár Gizella egyik tanulmányában ekként foglalta össze a feladatot: a csonka országban meg kellett teremteni annak a lehetőségét, hogy a kultúra, amely korábban húszmillió ember között oszlott meg, átöröklődjön a maradék nyolcmillióra, amelyből ráadásul egymillió analfabéta volt. „És ne vádoljanak engem, mert véletlenül német nevem van. Buda visszafoglalásakor a török elleni küzdelemben mély sebbel együtt kapta a grófságot egyik ősöm; azt hiszem, tehát jogom van a vérkeresztség folytán nekem is ehhez a földhöz” – mondta egyszer a nemzetgyűlésben, amikor a számtalan, személyét ért támadás egyikére válaszolt. Klebelsberg Kunó 1875-ben az Arad vármegyei Magyarpécskán született. Apai ágon tiroli osztrák katonatiszti-hivatalnoki arisztokrata felmenőket, anyai ágon dunántúli középnemesi ősöket mondhatott magáénak. Az ifjú gróf előbb katonatiszti, majd jogi, államigazgatási, történelmi és közgazdasági tanulmányokat folytatott Budapesten, Bécsben, Berlinben, Münchenben és Párizsban. Arisztokrata származása dacára, saját kérésére végigjárta az államigazgatási ranglétrát és úgy lett a Bethlen-kormány és a miniszterelnök nevével fémjelzett konszolidáció kulcsfigurája, hogy a miniszteri bársonyszékből is jól látta, mit kell tudnia egy segédfogalmazónak. Sok nagyon fontos gondolata közül ma – a bulvármédia és a globalizmus társtettességben, előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett gyalázatos cselekményei idején – a legjobban azt kellene megértenünk, hogy: „a magyar hazát elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” Klebelsberg optimizmust sugárzott környezetének, gyakran hangoztatta, hogy „egészséges nemzetek, mint a visszanyesett fa, a katasztrófák után kétszeres erővel fejlődnek.” Klebersberg nagyon gyorsan felmérte, hogy Trianon után a korábbi országtesthez képest megnőtt a szellemileg is elmaradt területek aránya. A Dunántúl középső és déli része, valamint az Alföld műveltségi szintjét össze sem lehetett hasonlítani a polgárosult Budapestével. Az egymillió analfabéta nagy része ezeken a területeken élt. A miniszter ezért nem csak egyetemek újraalapításával, közgyűjtemények létrehozásával, a Collegium Hungaricum hálózatának megteremtésével, hanem a közoktatás aránytalanságainak felszámolásával is foglalkozott. „Nem népiskola vagy egyetem, hanem népiskola és egyetem! – hangsúlyozta Szegeden a kolozsvári menekült egyetem itteni alapkövének letételekor, 1926 őszén. E program szerint indult el az az új, szellemi államalapítás, melynek keretében a miniszter három esztendő alatt a debreceni, pécsi, szegedi egyetem és a Testnevelési Főiskola, valamint 21 klinika mellett elsősorban az alföldi puszták tanyavilágában felépítette a népiskolai rendszert és megteremtette a modern sportélet szervezeteit, tudományos hátterét. Felsorolni is nehéz szerteágazó tudományszervező tevékenységét. Támogatta a Magyar Tudományos Akadémia munkáját, s törvénnyel biztosította annak politikai függetlenségét. Létrehozta a Magyar Országos Gyűjteményegyetemet és annak tanácsát, melynek hatókörébe tartozott a Magyar Királyi Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtára.

Klebelsberg és a neonacionalizmus

Klebelsberg tevékenységének egyik kulcsszava, elvi alapja volt a neonacionalizmus, amit szándékos félreértéssel sovinizmusként kezelt a marxista szellemtörténet. Így aztán a sok szűrőn keresztül nehezen juthatott el hozzánk e nemzetvédő üzenet, ami azt a felismerést tartalmazza, hogy a trianoni tragédia után újszerű nemzeti érzést kell kibontakoztatni: az alkotó, munkás, tevékeny és szorgalmas hazaszeretetet. E gondolatot terjesztették hihetetlen hatékonysággal a szellem közkatonái, a néptanítók. Idézzük ide a gróf egyik kedvenc gondolatát: „A lefegyverzett ország igazi honvédelmi tárcája a közoktatásügyi tárca.” Klebelsberg dán mintára 5784 tantermet, 2278 tanítólakást épített. Az iskolák modern téglaépületek voltak, nagy ablakokkal, palatetővel, kápolnával vagy oltárfülkével, háromszobás tanítói lakással, az udvaron téglából épült disznóóllal. Az öt kilométeres sugarú körök közepén elhelyezett iskolák rádióantennával, gramofonnal, könyvtárral, filmvetítővel felszerelt kultúrközpontok lettek. A miniszter jól tudta, hogy Dániában a hasonló fejlesztés a tanyai (farmer) gazdaságok felvirágzásához, a vidéki középosztály jelentős megerősödéséhez, önszerveződő termelő és értékesítő szövetkezetekhez, a jómódhoz vezetett.

Klebelsberg és a sport

A korabeli sportsajtó gyakran és lelkesen nevezte sportminiszternek a kultuszminisztert, a magyar sportpolitika megújítójaként tartják számon. Sportpolitikai tevékenysége elsősorban három területen eredményezett lényeges változást: az iskolai testnevelésben és testnevelőképzésben, az iskolán kívüli testnevelésben (leventeprogram, tömegsport) és a versenysportban (sportklubok, szövetségek, olimpiák). 1925-ben megalapította a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolát, amely később Európa egyik legjobban felszerelt sportintézményévé vált. 1926-ban Klebelsberg bevezette a heti három testnevelésórát, a katonai előképzés igényeire hivatkozva. Sportpolitikájának egyik legnagyobb érdeme a tömegsport támogatása, kifejlesztése, ezt az iskolán kívüli testneveléssel érte el, melyet az iskolák kötelesek voltak megszervezni. Versenysportra szintén igen nagy gondot fordított, a politikailag fontos sportdiplomácia megvalósulása érdekében. Idetartozott az egyesületek, szövetségek támogatása, nagy nemzetközi versenyek lebonyolítása, a korszak legjelentősebb szakfolyóiratának, a Testnevelésnek a kiadása, a II. Testnevelési Kongresszus összehívása, illetve Magyarország képviselete az olimpiákon. Számos rendezvény erősítette a sportdiplomácia törekvéseit, vívó-Eb, asztalitenisz-vb, műkorcsolya-vb, ökölvívó-Eb zajlott Budapesten kultuszminisztersége idején. Melegen támogatta az olimpiai szerepléseket is. Ő alapította meg az első magyar állami sportkitüntetést, a Testnevelési Érmet, melyet időről időre odaítéltek a legkiemelkedőbb sportolóknak.

Klebelsberg és a demográfia

Klebelsberg életművének központi eszménye a gyermek, a gyermek oktatása, testi és lelki egészségének megőrzése. "A magyar anya, aki a világra hozza az újszülöttet, és a magyar tudós, aki kutat és tanít, ugyanazt a célt szolgálja, Magyarország feltámadását." Egyik beszédében kifejtette, hogy a másfél százados török pusztítás után a magyar anya termékenységének volt köszönhető - családonként 10-13 gyermek - a nemzet megmaradása. Az egészségügy legsürgetőbb feladatának a gyermekhalandóság csökkentését és a gyermekbetegségek elleni harcot találta. Egyetemépítő programjának élére is mindenütt a szülészeti és gyermekklinikák építése került, mert a kultuszminiszter "a gyermek minisztere" is. Gyermekvédelmi programjába tartozott a gyerekek terhelésének csökkentése az iskolákban, a sportra való nevelés és az iskolai orvosi gondozás is. Kisdedóvók alapítását szorgalmazta, hogy segíteni tudja a középosztálybeli anyákat. A pedagógusoktól megkövetelte a gyermek szeretetét tanításuk mellett. Felfogása szerint a játékos gyermekből lesz dolgos, magyar felnőtt, aki vállalkozását s az élet nagy kötelességeit emelt fővel, mosolyogva és nem elkeseredéssel vállalja.