Kismartoni Esterházy-kastély

Gróf Esterházy Pál 1663 és 1672 között rezidenciává építteti át a kismartoni várat, hogy az megfeleljen a főúri lakhelyekről alkotott elképzeléseinek. A tervek elkészítésével a lombardiai Carlo Martino Carlone mestert bízta meg. A végső kivitelezés azonban valószínűleg Filiberto Luchese udvari építész terveire támaszkodott. A vár átalakítása nyomán – amely szinte felért az épület újjáépítésével, és közel tíz évet vett igénybe – az épület elnyerte azt a formáját, amelyet az udvari rész és a főhomlokzat mind a mai napig megőrzött. Az érett barokk és a késő barokk korszaka nem hagy jelentős nyomokat a kismartoni kastélyon. Az ebben az időszakban végzett átalakítások elsősorban a belső tereket és a lépcsőházakat érintik. Esterházy Antal herceg emletette a két említésre méltó építményt: a hercegi istálló- és főőrségi épületet.

A kastély számára II. Miklós herceg uralkodása alatt következik el a második fénykor. Rezidenciája klasszicista stílusban történő átépítéséhez és kibővítéséhez sikerül megnyernie a francia Charles Moreau építészt. A tervezett hozzáépítésekkel a kastélyfront hossza háromszorosára növekedett volna, de a munkálatokat megzavarta az 1809-es francia megszállás. A jelenlegi létesítmény ezért csak töredékében tükrözi az eredeti grandiózus terveket. Az Esterházy-kastély Burgenland legjelentősebb kulturális műemléke. A fényűzően berendezett pompás termekben valósággal megelevenedik a hercegi múlt és az Esterházyak udvari élete. A kastély még ma is a kulturális élet centrumának számít: az épület különböző ünnepségek és társadalmi események pazar színhelye.