A kecskeméti színház

A millenniumi fejlesztések lázában a kecskeméti színügyi bizottság megkereste Pécs és Szeged városát, tanácsot kérve a színház megfelelő elhelyezésére. 1894. szeptember 2-án közzétették a pályázatot, miután hosszasabb huzavona után megállapodtak a színház helyszínében. Eredetileg az épületet nemcsak színháznak, hanem vigadónak is szánták. A végleges pályázat azonban december 15-ei határidővel már csak a színház épületére szólt. A pályázatot Ferdinand Fellner és Hermann Helmer építészeti irodája nyerte el. A korszak polgárai megadták a módját: a színház megnyitó ünnepsége három napig tartott 1896. október 14. és 16. között. Az épület eklektikus stílusú neobarokk díszítőelemekkel, melyek nagyrészt Hausbeitner Henrik osztrák szobrász munkái. Az épület főhomlokzatán két ablakfülkében látható Kisfaludy Károly, illetve Katona József portréja. A megnyitó első napján Katona József Bánk bán című darabját mutatták be, részben a budapesti Nemzeti Színház művészeinek előadásában. Az első évadban 172 bemutató volt. A színház 1916. november 11-én vette fel Katona József nevét. 1939 és 1941 között cseretársulatok játszottak az épületben. 1941. november 14-én nyitott újra a színház állandó társulattal. A második világháború nem okozott károkat az épületben, azonban 1945. december 12. és 1946. március 6-a közt szénhiány miatt az előadásokat az Otthon vendéglőben tartották meg. 1961 nyarán ismét korszerűsítették a színházat, hasonló méretű felújításra 1986-87-ben került sor, az Ybl-díjas Farkas Gábor és Boros Pál építészek tervei alapján.

A magyarországi eklektika

A magyarországi eklektikus építészetet újabban historizmusnak nevezik. Az eklektikában egymással keverednek a stílusok, s ez előfordul szinte az összes korszakban épült építményen, lakóházaktól kezdve középületeken át emlékművekig. Az eklektika kifejezést évtizedekig kissé negatív értelemben használták, ez is hozzájárul ahhoz, hogy máig tart a vita arról, melyik kifejezés a jogos, ha a XIX. század második felének építészetéről van szó. Az viszont biztos, hogy az eklektikus törekvések elsősorban városépítészeti tevékenységekkel és az életmód színvonalának javulásával függenek össze. Mivel az eklektika különféle korok, stílusok, irányzatok jegyeit vegyesen alkalmazó, önálló elemeket ritkán tartalmazó, egyediségét a válogatásban kiélő irányzat, a művészettörténet sokáig alulértékelte. Ugyanakkor Budapest vagy Szeged egységes városképe arra irányítja a figyelmet, hogy a korszak építészei és épületszobrászai kiváló érzékkel válogattak a múltból, s ezzel hoztak létre „egységes” stílust. A késő eklektika átnyúlt a XX. századba és még akkor is hatott, amikor elindultak az új, modern stílusirányzatok.

Fellner és Helmer

Ifjabb Ferdinand Fellner Bécsben született 1847-ben. Építész apja, idősebb Ferdinand Fellner tanította, majd a Bécsi Műszaki Főiskola hallgatója volt. 1866-tól dolgozott apja mellett, majd annak halálától, 1871-től önállóan vezette a céget. Hermann Helmer Harburg an der Elbe kisvárosban (ma Hamburg része) született 1849-ben. Kitanulta a kőművesmesterséget, majd építőmesteri iskolát végzett az alsó-szászországi Nienburgban. Tanulmányokat folytatott a müncheni Királyi Képzőművészeti Akadémián, majd Bécsbe költözött, ahol idősebb Ferdinand Helmer irodájában helyezkedett el. A színházi akusztikai és egyéb szakmai követelményeket a kor legmagasabb színvonalán kielégítő színházépületeket tervezett és kivitelezett. Atelier Fellner & Helmer néven szokás említeni azt az építészirodát, amelyet 1873-tól működtetett a két mesterember. Az építészpáros historizáló stílusa a megrendelők körében a maga korában igen divatos volt. Különösen sok színházépítési megbízást teljesítettek: 48 általuk tervezett színház épült az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig. Számos épületük áll ma is Magyarországon, illetve a történelmi Magyarország területén. Munkásságukat dicséri többek között a fővárosi Vígszínház, a Budapesti Operettszínház, a Szegedi Nemzeti Színház, Karlovy Vary, Nagyvárad és Rijeka városi színháza, a Pozsonyi Nemzeti Színház.