Kalocsai érseki főszékesegyház

A kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház Magyarország egyik legrégebbi székesegyháza. Elődjének építése 1050 előtt történhetett. Szent István maga finanszírozta, és személyesen ellenőrizte a székesegyházak építését. Mai formájában, több átépítést követően Kalocsa barokk főszékesegyháza impozáns méreteivel és túldíszítettségével emelkedik ki a hasonló funkciójú épületek közül. A nyugat felé néző főhomlokzaton, a homlokzattal egy síkban emelkedik a templom tömegét uraló két harangtorony. Az ablakok változatos kiképzése is jól megfigyelhető, mely ritmusos tagolást nyújt az építmény összképének. A templom főhajójához kétoldalt alacsonyabb mellékkápolnák csatlakoznak. A Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt barokk főszékesegyház belseje 57 méter hosszú, 24 méter széles, csarnoktemplom jellegű. A bejárat felett húzódik a hatalmas, méltóságteljes méretű orgona, melynek 4668 sípja van. A kincstárban található államalapító István király ezüsthermája, mely a millennium idején készült, továbbá az Árpád-kori sírhelyből feltárt maradványok is megtalálhatók itt. A templom alatt az érseki kripta húzódik, Patachich érsektől kezdve az összes érseket ide temetik A kripta egyszerű oltára vörös márványból készült, ezt csak érseki temetések alkalmával használják.

További információk

A kalocsai főszékesegyházak

A Szent István korában épített templom tökéletes mása található a franciaországi Avesniéres-ben. Ez a pompás épület a tatárjárás áldozata lett. A harmadik székesegyház építése Nagy Lajos uralkodásának idejére tehető, mivel anyja sok, tatárjárásban elpusztult templom és kolostor újjáépítője volt. Kéttornyú, háromhajós, kereszthajóval ellátott templom épült ekkor. A török időkben a katolikusok csekély számára hivatkozva rövid ideig a reformátusok vették birtokba, majd egy helybéli jezsuita atya közbenjárására kaphatták vissza a katolikusok. Pethe Márton érsek felvidéki protestánsüldözései miatt a hajdúk az egész várost, főként annak érseki palotáját és templomait felégették, a város elnéptelenedett. Gróf Csáky Imre bíboros határozta el az új főszékesegyház építését. A terveket 1728-ban készítették el. A falak 1754-ben már álltak, de külső díszítése csak a következő két évtizedben készült el. 1774-ben a toronysisakok elhelyezésével lett készen a monumentális érseki főszékesegyház a mainál kissé egyszerűbb, de egységesebb megjelenésben. Az I. világháború előtt jelentős felújítást és templomtörténeti kutatásokat, ásatásokat végeztek a templom körül. A mai berendezés egy része ekkor készült.