Hollókői utcácska

Hollókő igazi ékszerdoboz, nem véletlen, hogy a lankás nógrádi tájba ékelődő kis falu az UNESCO világörökség listáján is szerepel. A térséget jellemző, egyutcás falutípus itt is tetten érhető. A központi útra merőlegesen, keskeny szalagtelkeken helyezkednek el a házak. Az itt élő palócok eredetéről még ma is zajlanak viták. A magyarokkal betelepülő kabarok, esetleg a hunok leszármazottai, de az is lehet, hogy szláv-magyar keveredéssel van itt dolgunk. Nyelvészek szerint a palócok őriztek meg a legtöbbet az ősi magyar nyelvből. Mindenesetre a magyarországitól eltérő módon a településeken a nagycsaládok szokás szerint egyetlen telekre építkeztek, és a család gyarapodásával egy új épületet raktak  az utcára néző első ház mögé.

Hollókő központjában áll a kis fatornyos, zsindellyel fedett templom, melyet 1889-ben közadakozásból építettek. Ebben a hagyományait őrző faluban a népi vallásosság több formáját és a ma is élő palóc népviselet egyszerű gyönyörűségét is megfigyelhetjük. A ma nem egészen 400 lelket számláló település közepén elhelyezkedő műemlékcsoport összesen 67 védett épületet foglal magába. Többnyire földszintes, kontyolt nyeregtetős parasztházak ezek, melyek homlokfalát az utca és az udvar felől is áttört faragással díszített faoszlopos, deszkamellvédes tornácok („hambitusok”) szegélyezik.

Tavasztól ősz végéig csodaszép látvány a hegyek közé bevackolt archaikus falu a maga virágos tornácaival, kézműves kincseivel.

További információk

Hollókő

A Világörökség Bizottság 1987-ben vette fel a települést a Világörökségi Listára. A legfontosabb feltételnek Hollókő azzal tett eleget, hogy – idézet az indoklásból - „a 17.-18. században kialakított falu a hagyományos településforma, a tradicionális építészet és a XX. századi mezőgazdasági forradalmat megelőző falusi élet páratlan példája, melyet sikerült eredeti állapotában megőrizni.” A falu története a 13. századig nyúlik vissza, mivel a tatárjárás után épült fel a Szár-hegyen a vár. A sziklára épített erődítményhez egy régi legenda fűződik, mely a helyiek szerint a település nevére is magyarázatot ad. „Történt egyszer, hogy bizonyos Kacsics András elrabolta a szomszédos földesúr szépséges asszonyát, s épülő várába zárta. Az asszony dajkája azonban, aki mellékállásban boszorkány volt, szövetkezett az ördöggel, és rávette őt, hogy fiai változzanak hollóvá, és az asszonyt körülvevő erődítményt kőről kőre lebontva szabadítsák ki őt. A hollófiak így is tettek, ám nem szórták csak úgy szerteszét a köveket, hanem egy közeli bazaltsziklán új várat raktak belőlük. Ez lett aztán Hollókő vára” – olvasható a Palóc Múzeumban.

Palócok

A palóc embert a környezetétől távol is könnyen föl lehet ismerni, ha megszólal, hiszen nyelvjárásuk kétféle „a” hangot is használ. Ez a sajátos kiejtés érdekes módon kihat a nógrádiak egy részére is, nem csak a magukat palócnak tartókra. De kik a palócok? Mikszáth Kálmán két novellafüzérében (A tót atyafiak, A jó palócok) egyszerű, dolgos embereknek írja le őket, de hát ilyen a matyó, a somogyi vagy a kunsági paraszt is. A különlegesség, az egyediség a folklórban maradt meg, amely szinte egybe gyúrta a jellegzetességeiket: a tételes vallásos elemekkel gazdagon szőtt hiedelemvilágot, a csak rájuk jellemző ünnepi kört, különösen a lakodalmast és persze a népviseletet. A Mátra és a Bükk északi oldalán túl, sajnos a trianoni határral sokáig ketté vágva él ez a több százezres, ízes beszédű, hagyománytisztelő, nyakas emberekből álló közösség.

Hollókői húsvét

A hazai tömegkommunikációban visszatérő fotótéma a vödörből meglódított vízsugár elől menekülő, főkötős lányok riadt futása. A húsvéti locsolkodás palócföldön ma is a hagyományos, népviselettel megtisztelt ünnep. A fiúk fehér vászoningre gazdagon hímzett mellényt, azaz lajbit vesznek föl és csapatosan elindulnak köszönteni a lányokat, akik színes szalagokkal ékesített, gyöngybefűzéses főkötővel díszítik a szoknyák és alsószoknyák rétegeit. A felnőttek, az idősebbek szintén népviseletben, a reggeli pálinkázás után a kapunak támaszkodva figyelik a fejleményeket, majd következik a szíves látás, vendéglátás.