A gyulafehérvári székesegyház

Az erdélyi püspökség alapítása Szent István nevéhez köthető. Az 1009 körül alapított püspökség központja a gyulafehérvári várban volt. A ma látható székesegyház helyén az elmúlt több mint egy évezredben mindig egyházi építmény állott. A püspökség alapításakor rögvest székesegyház építésébe kezdtek, ez azonban valószínűleg a Vata-lázadáskor (1046) pusztult el.

A második székesegyházat Szent László királyunk országlása (1077–1095) idején építették, s a tatárjárás idején, 1241–42-ben rombolták le.

A templom helyreállítása során a kereszthajó és a szentély első négyzetét visszaépítették és karcsú, kora gótikus szentéllyel egészítették ki. A 15. században boltozták be a főhajó nyugati részét és a tornyokat két szinttel megmagasították.

Az 1439-es török betörés alkalmával a templom ismét károkat szenvedett. Az ekkori helyreállításhoz az esztergomi érsek mellett Hunyadi János is hozzájárult. A 16. század elején az északi előcsarnokot az úgynevezett Lászai-kápolnával bővítették. A Várday-kápolna 1512–1514 között épült.

A székesegyház 1565-ben a protestánsoké lett, rövid megszakítással (1594–1603) 1715-ig birtokukban is maradt. 1716-óta ismét az erdélyi római katolikus püspökök, jelenleg pedig a gyulafehérvári érsek székesegyháza.

További információk

A székesegyház

A középkori tornyok közötti boltozatos előcsarnok barokk stílusú oromzatát a magyar szentek alakjai díszítik. Alatta kora gótikus kapu nyílik. A déli mellékhajóban Váradi Ferenc püspök reneszánsz lépcsőjének közelében többek között Hunyadi János és László síremlékeinek töredéke látható. Közelükben, egy falfülkébe építve az első székesegyházból származó „Maiestas Domini” dombormű található. A „régi sekrestye” a második székesegyház bővítésével keletkezett a 13. század elején. Építésekor lebontották az első székesegyházhoz tartozó keresztelőkápolnát, melynek ma már csak félköríves szentélye emelkedik ki a padozatból. A 17. században ebben, a mellékhajótól is elkülönülő térben őrizték a gyulafehérvári káptalannak – Erdély legfontosabb hiteleshelyének (azaz a korszak „közjegyzőjének” – a levéltárát és a fejedelmi könyvtárat. A hiteleshelyek az írásbeliség elterjedésével a 13. századtól a különböző oklevelek, iratok, adománylevelek stb. hitelesítésével és másolatok őrzésével foglalkoztak. A főszentély több lépésben épült. Oldalfalaiban két késő románkori Szent Mihály-dombormű található. A főoltár felépítménye – Batthyány Ignác püspök megrendelésére – Hoffmayer Simon munkája. A Várdai-kápolna ugyancsak bővítés eredménye. Padozatában a Széchy-családból származó két erdélyi püspök, András és Domokos, valamint Czudar Imre sírlapjai, mellettük Izabella királyné és fia, János Zsigmond fejedelem 1570 táján készült tumbái állnak. A Lázói-kápolna – vagy Lászlai-kápolna – Erdély legkorábbi reneszánsz stílusú építménye. A székesegyház románkori főhomlokzata előtt álló oszlopcsarnokból alakíttatta ki Lászai János kanonok a Hívő Lelkek oltára számára 1512-ben. A kápolna külső díszét bibliai és mitológiai hősöket, illetve a magyar királyokat ábrázoló domborművek emelik.

Gyulafehérvár történelmi központja

Gyulafehérvár több szempontból is központi város. Erdély egykori fejedelmi fővárosa, az erdélyi érsekség, valamint a román ortodox egyház székvárosa. A város történelmi központja a Világörökség javaslati listáján szerepel 1991 óta. A 18. század első felében épített vár falai, bástyái túlnyomórészt ma is állnak. Az érsekség székesegyháza az erdélyi fejedelmek temetkezései helye – altemplomában erdélyi fejedelmek és püspökök egész sora nyugszik, 1991 óta az érsekség központja. A székesegyház szomszédságában áll az erdélyi fejedelmek egykori, 15. századi palotája, valamint a püspöki palota. A Szent György-kapu előtt látható a Hóra-felkelés (1784) kivégzett vezetőinek emlékműve, melyet 1937-ben avattak fel. Az ortodox székesegyház, a târgovistei – Dâmboviţa megye, Románia – templom mása, a 20. század elején épült. A templom közelében található Babilon-házban van a Román Egyesülés Múzeuma, gazdag történelmi tárlattal. A volt tiszt kaszinó épületében alakították ki az Egyesülés Termét, melyet francia freskók díszítenek. A Batthyáneum az erdélyi püspök, Batthyány Ignác gróf alapítása 1794-ből. Eredetileg csillagvizsgálónak épült, majd a püspök éremgyűjteménnyel és könyvtárral bővítette. Az 55 000 kötetes püspöki könyvtár kódexei világhírűek, a gyűjtemény egyik latin nyelvű kódexéből került elő harmadik legrégibb, egybefüggő magyar nyelvemlékünk, a gyulafehérvári sorok 1310-ből.

Gyulafehérvár

Gyulafehérvár – latinul Alba Iulia – az Erdélyi Fejedelemség központja, a térség jelentős nagyvárosa volt. A területet már az ókorban is lakták, a Római Birodalom Dacia provinciájának is itt volt a központja Apulum néven. A város számára a Hunyadiak kora komoly fejlődést hozott, melynek íve az Erdélyi Fejedelemség idején csúcsosodott ki. Abszolút virágkorát Bethlen Gábor fejedelemsége idején (1613–1629) élte, a fejedelmi udvar pompáját az itáliai reneszánsz világa adta meg. Bethlen Gábor nevéhez fűződik a református kollégium 1622-es megalapítása, amelyet a török betörések elől Apafi Mihály Nagyenyedre költöztetett. A város reneszánsz építészeti emlékeiből viszonylag kevés maradt ránk. A 17. század elejéről, 1602–1603-ból fennmaradt jegyzőkönyvek tanúsága szerint a város lakossága nagyrészt magyar volt, a köztisztségek viselőit is ideértve. E tekintetben a Habsburgok uralma alatt, 1711 után állt be fordulat.