Az egri vár

A mai egri kővár falait az egri püspök parancsára emelték a tatárjárás után, s onnantól kezdve mindig komoly védelmi szerepe volt. A Felvidék kulcsának tekintendő a város, amelyben már Szent István idejében püspökség jött létre. Hírnevét kétség kívül két tényezőnek köszönheti: a török várháborúk idején, 1552-ben fényes, Tinódi Lantos Sebestyén által is megénekelt győzelmet arattak Szokollu Mehmed pasa oszmán serege felett, valamint annak a Gárdonyi Gézának, aki a XX. században regényt írt az egri hősökről. (Érdekességként megjegyzendő, hogy Gárdonyi – született Ziegler Géza – 1888–1890 között Szegeden tevékenykedett újságíróként.)

Az egri vár, valamint Gárdonyi és Dobó neve olyannyira egybe forrt, hogy az író Eger erősségében van eltemetve, s itt olvashatjuk a regényíró híres sírfeliratát: „Csak a teste!”, Dobó díszsírjának márványtáblája pedig a vármúzeumban található.

A kettős várfal a külső- és belső várat alkotják. Az alaprajzát tekintve teknősbékára hasonlító vár legősibb és legfontosabb része a belső vár, udvarának legmeghatározóbb épülete az egyemeletes püspöki palota, Eger városának legrégebbi épülete. A vár területén találhatók a Szent István korából származó keresztelő kápolna, valamint a XII. századi román kori székesegyház maradványai.

További információk

Az egri vár története

A vár építésének pontos időpontja nem adatolható, de annyi bizonyos, hogy a mai várat a 13. század második felében építették, ekkoriban még püspöki lovagvárként használták, az oklevelek „Szent János evangelista váraként” említik. Az elpusztult román stílusú templom helyére a várdombon gótikus majd későgótikus stílusban építettek katedrálist. A XVI. század második fele és a XV. század első fele alatt jelentős fejlődésen megy keresztül az egri erősség. Ennek keretében épül fel a vártól keletre a „huszárvár”, ami a lovasságnak adott otthont, az istállókat és egy-két gazdasági épületet is beleértve. Ennek a résznek a kialakítását katonai védelmi szempontok is indokolták, ugyanis az üresen álló, a várfal fölé magasodó almagyari dombvonulatról be lehetett lőni ágyúval a várba. Az 1300–1400-as évek építései a korban bevehetetlennek tűnővé erősítették a várat. 1442-ben az Eger ellen vonuló husziták a várost feldúlták, a vár bevételével azonban meg sem próbálkoztak. Az erődítménnyel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a Bükk déli lábainál fekvő vár az egri borvidék talaját adó riolittufából épült. Ez a kőzet meglehetősen jól formálható, azonban igen kevéssé fagyálló, így minden olvadás után komoly és rendszeres karbantartást igényelt, mivel bizonyos falszakaszok rendre leomlottak. 1475-ben épült fel a már említett püspöki palota és a későgótikus, csúcsíves székesegyház, melyek a törökellenes harcokban komoly jelentőséggel bírtak. A Mohács utáni időkben többször cserélt várnagyot, gazdát a vár. Jelentős fejlődés Varkoch Tamás kapitánysága alatt ment végbe, ekkor lett az egykori lovagvárból végvár, s ő alakította ki az egri végvári katonaságot. 1544-ben Dobó István katolikus földbirtokos megbízást kapott, hogy hajtsa be az egyházi tizedet a vár megerősítéséhez. A vár megerősítésére Ferdinánd király német és olasz mestereket küldött a munkálatokhoz, hogy Felső-Magyarország legfontosabb várát, a „Felvidék kulcsát” a lehető legmodernebb erődítménnyé tegyék. Dobó 1548-tól várnagyi rangban szolgált Eger várában.

1552 – Eger ostroma

A Szolnok alatt egyesülő török sereg Nyáry Lőrinc várának bevétele után Eger ellen indult. Eger vára alatt szeptember 9-én zárult be az ostromgyűrű, s ettől kezdve öt héten harcolt egymással a szultán közel 70 000 fős serege és Dobó alig több mint 2 000 fős várkatonasága. Dobó segítője Mekcsey István volt, a vár helyettes várnagya, s a várvédők közt találjuk a fiatal Bornemissza Gergelyt is. A várat megerősítették amennyire csak lehetett, a puskaport, az élelmiszert biztonságba helyezték a várban és vártak. Szeptember 16-án kezdődött az ostrom, a török tüzérek szeptember 28-ig folyamatosan lőtték a falakat. Ezen a napon a törökök rohamot indítottak a vár ellen, egy bástyát el is foglaltak, de a várkapitány saját ágyúival löveti a tornyot és hatalmas csatában kiverik a törököt a várból. Október 4-én – feltehetően gondatlanság következtében – felrobban a lőporraktárrá alakított székesegyházi sekrestye, ezt kihasználva Ahmed vezír újabb ostromot vezényel a vár ellen – sikertelenül. Október 12–13-ára Ahmed befejező ostromot rendel el a vár ellen, de ismételten nem jár sikerrel. A végkimerüléshez közeledő egri várvédők akkor sóhajthatnak fel, amikor október 17-én a török sereg elvonul a vár falai alól. A egri vár védelméből mindenki kivette a maga részét, az egri nőket azóta is a hősiesség mitikus alakjaként említik, Dobó és maroknyi várőrsége történelmünk egyik legjelentősebb győzelmét aratta. Mindehhez hozzá kell tenni – nem kisebbítendő az egriek hőstettét – hogy a török sereg visszavonulásában az ősz előrehaladta is közrejátszott, mivel az európai hadszíntérről a tél beállta előtt haza kellett térniük a török főseregeknek a birodalom központjába. A muszlim mozgó időszámításon belül Kászim napja az egyetlen olyan dátum, amely mindig ugyanarra a napra esett, ez október 26., Szent Demeter napja. Dobó egész életében Ferdinánd király híve volt, de az uralkodó nemtörődömsége annyira elkeserítette, hogy az ostrom után Mekcseyvel együtt felmentésüket kérték tisztségükből.

Dobó István és Bornemissza Gergely

Dobó István személyisége meglehetős kettősséget mutat. Egyik oldalról kiváló stratéga, királyhű katona, a másik oldalról kapzsi, kegyetlen földesúr, akit Bornemissza Péter a telhetetlen csalárdok között említ. Fukarsága, pénzsóvársága ismert ténynek számított a 16. században. 1551-ben szomszédja, Tegenyei Tamás elleni erőszakoskodásai miatt fő- és jószágvesztésre is ítélték. Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett, majd többször be is börtönözték, például Izabella királynéval való szembeszegülése miatt. 1572-ben, pozsonyi fogságából szabadulván visszatért szerednyei várába, ahol nem sokkal később meg is halt, majd családi birtokán, Ruszkán temették el. Bornemissza Gergely 1526-ban, a mohácsi vész évében születet Pécsett, apja kovácsmester volt. A „deák” jelzővel illetett Bornemissza magasan iskolázott volt, az egri várban 1552-ben hadnagyi rangban szolgált. Az agyafúrtságáról ismeretes ifjú Dobó lemondása után átvette a várnagyi tisztséget, amelyet azonban rövid ideig tölthetett be: 1554 őszén egy portya alkalmával Keresztes közelében fogságba esett, s a konstantinápolyi Héttoronyba zárták. Nádasdy Tamás közbenjárása nem volt elegendő megszabadításához. Bornemissza ekkorra elvégeztette a vár átalakítását, a Gergely-bástya ennek eredményeként jött létre. Az Eger falai alatt vereséget szenvedő Ahmed pasa Ferdinánd elárulására és az egri vár gyengeségeinek kiadására akarta rávenni Bornemisszát, de nem tett eleget kérésének, ezért 1555-ben a hírhedt Jedikulában felakasztották.

A vár és a város pincerendszere

Eger vára a tizenöt éves háború alatt 1596-ban elesett. A törökvilág megszűnése után az Egerbe visszatérő Fenessy György püspök nem kívánt a várban lakni, így a városban palota építésébe kezdett. Az építkezéshez szükséges riolittufát a palota mögötti dombból termelték ki. A püspök döntése révén nem csak a palota épült meg, hanem kialakult az a hatalmas pincerendszer, ahol az egyházi tizedként, a Gyöngyöstől Munkácsig terjedő szőlőterületekről, beszedett bort tárolták, ez jobb esztendőkben 11–12 millió liter bort jelentett. A pincerendszer a Hatvani kaputól a Rác kapuig, közel 4 kilométer hosszan nyúlt el a város alatt. A pince legszebb része az oszlopos terem, ahol 7x7 pinceág sakktáblaszerűen hálózza be a teret. Az 1947-es államosítás után a pincét nem használták, állagában megroggyant, életveszélyessé nyilvánították. A ’70-es évek végén vasbeton szerkezettel megerősítették, a veszélyes szakaszokat betonnal betömedékelték. De nedvesség ellen nem szigetelték az alagutakat, ezáltal mind a mai napig a betonon átszivárog a talajvíz. Így a tufából kimosott mészkőből csodálatos cseppkőszerű mészképződmények alakultak ki a falakon. A pincét a hét legismertebb magyar „építészeti csoda” közé választották.