A Debreceni Református Kollégium

A Református Kollégium 1538 óta áll mai helyén Debrecenben. Közel fél évezredes története alatt vastagon, aranybetűkkel íródott be neve nem csupán a magyar, de az egyetemes művelődéstörténetbe is. A Kollégiumban a kezdetektől helyet kapott az alapfokú és a felsőfokú iskolai képzés. Diákjai az egyszerű emberek – a parasztok, kézművesek – gyermekei és a polgárok, kisnemesek ivadékai közül kerültek ki. A komoly műveltséggel rendelkező, sok esetben a világot bejárt diákok a nép közé visszatérve kamatoztatták tudásukat a falvakban, mezővárosokban. Munkájuk eredményeképpen falusi iskolák százai születtek, s a Kollégium könyvtára számára folyamatosan gyűjtötték a fejlődő világ legértékesebb tudományos alkotásait, ami ezzel a korabeli világ legjelentősebb tudományos gyűjteményeinek sorába emelkedett. De ugyanilyen fontos hangsúlyt fektettek a falusi iskolák tankönyvekkel, térképekkel történő ellátására is. Eme hatalmas munka emlékét ma a Kollégium múzeumai őrzik. A Kollégium érdekessége, hogy azt története során mindvégig a nép páratlan áldozatvállalása tartotta fenn.
A Debreceni kollégium történelmi nimbuszát emeli az is, hogy oktató-nevelő tevékenysége mellett a közügyek terén is a legmagasabb szintű alázattal szolgálta a haza ügyét. Amikor az 1848–49-es szabadságharc idején Debrecen vált az ország fővárosává, 1849. január 9. és május 31. között a Kollégium Oratóriumában – imatermében – tartotta a magyar országgyűlés képviselőháza üléseit. Amikor pedig 1944-ben másodízben Debrecen lett a főváros, az intézmény falai közt fektették le december 21-én az ideiglenes nemzetgyűlés keretében az új, demokratikus Magyarország alapjait.

További információk

A reformáció Magyarországon

A 16. század közepére Wittenbergből hazánkba is eljutottak és elterjedtek Luther Márton tanai, melyek pozitív táptalajra leltek a vallási gondolkodásban. A németajkú közvetítéssel hazánkba is eljutó tanok hatására a szászok, magyarok és szlovákok egyaránt megszervezték evangélikus, avagy lutheránus egyházaikat. A történelmi tér – az ország három részre szakadása – igencsak kedvezett a reformáció térhódításának. Az új irányzat kedvező alternatívát kínált mind az elnyomó, katolikus Habsburgok ellen, mind pedig az oszmán térhódítással szemben. Ez a történelmi kényszerhelyzet nagyban hozzájárult a reformáció nagy ívű terjedéséhez. Eleinte Luther tanai domináltak, de hamar ismertté váltak Zwingli és Kálvin nézetei is. Elsősorban a magyar kisnemesség, valamint a szabadosságban élő hajdúk tértek át hamar a kálvinista (református) hitre. A 16. század második felére már a magyarság túlnyomó része kálvinista lett. A szászok és a szlovákok megmaradtak a lutheránus vallás mellett. A magyarok közül csak a nyugat-dunántúli magyarok maradtak többségükben lutheránusok. II. Miksa császár katolikus volt és az is maradt, de pártolta a reformációt. A Királyi Magyarország főméltóságú, illetve katonai vezetői beosztásaiba lelkes protestánsokat nevezett ki. A 16. század utolsó évtizedeiben a legfőbb, országos tisztségeket protestáns főurak viselték. A török hódoltság alatt álló területeken a törökök nem szóltak bele a keresztények vallási ügyeibe, a lakosság szabadon választhatta meg a vallását. János Zsigmond erdélyi fejedelem is a reformáció hívévé vált, és a kálvinizmus Erdélyben egyenesen az államvallás rangjára emelkedett. Az erdélyi szászok megtartották a lutheránus vallást. A székelyek és más magyar nemzetiségű protestánsok pedig csatlakoztak a kálvini reformációhoz. A protestáns szablyás magyar urak közül a 16–17. század végén élt Bocskai Istvánt érdemes név szerint megemlíteni: a fejedelem szobra ott áll a reformáció genfi emlékművén is. A magyarok egy kisebb része a reformáció radikális irányzatát képviselő új, unitárius egyházhoz csatlakozott. Az erdélyben élő etnikumok közül az ortodox vallású erdélyi románokat nem érintette meg a reformáció.

Debrecen, a kálvinista Róma

A 12. század végén a mai Debrecen helyén már templomos falvak voltak. A középkorban a nagynak számító város katolikus település volt. Az itt található Szent András templom volt az Alföld legnagyobb gótikus kegyúri temploma. Azonban a 16. század első harmadától fogva Debrecen vallási életét egyre jelentősebb mértékben előbb a lutheri, majd a kálvini reformáció határozta meg. Az 1551. évet határkőnek foghatjuk fel. Ettől kezdve a város kálvinista vezetése tiltotta a katolikusok betelepedését, a katolikus templomokat pedig a reformátusok foglalták el. Ennek következményeként 1552-ben lényegében megszűnt a római katolikus egyházi élet a városban. A Ferencesek csak 1715-ben telepedhettek vissza a városba, s szintén királyi parancsra, 1716. április 27-én jelölte ki a debreceni magisztrátus a Szent Anna-székesegyház mai helyét, valamint a katolikusok külön temetkezési helyét. A magyar kálvinista egyház a török uralom alatt álló Debrecenben született meg, s ez a város vált központjává, ezért szokták a „kálvinista Rómaként” emlegetni. A város a 16. század óta a térség szellemi-kulturális központja, amivé elsősorban a reformáció és rangos iskolája, a Kollégium tette.

Nagy alakok

A Debreceni Református Kollégium az ország egyik legismertebb oktatási intézménye, a régi, a hagyományokat még sok mindenben őrző kollégiumi életet csodálatosan ábrázolja Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében. Rajta kívül még Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Medgyesi Ferenc, Bay Zoltán vagy Veres Győző nevét emelhetjük ki a híres diákok hosszú sorából. A professzorok közül talán Hatvani István, Maróthi György, Budai Ézsaiás, Martonfalvi Tóth György, Sinai Miklós és Komáromi Csipkés György a legismertebbek.

A kollégium mai használata

A mai épület építése 1803-ban kezdődött Péchy Mihály tervei alapján, s 1816-ban készült Éderer Jakab, Huzl Konrád és a Rabl testvérek kivitelezésében. A pénzhiányból eredő tervmódosítások miatt három helyett mindösszesen egy kapunyílást nyitottak, valamint az auditóriumhoz tervezett művészi lépcsőházat is elhagyták. A Kollégium küldetése nem változott az évszázadok során: ma is a legalacsonyabb foktól – óvoda – a legmagasabb szintig – egyetem – folyik az oktató-nevelő munka. Szerepvállalásuk változatlansága abban is megmutatkozik, hogy nem csak a megcsonkított Magyarország lakosság sorsát, hanem az egyetemes magyar nemzetét is szívükön viselik. Ennek a tevékenységnek fontos helyszínei a bentlakásos diákotthonok (internátusok), melyek a százados hagyományok számos elemét őrzik szellemiségükben. A világjárt diákok adományaiból alakult ki a Kollégium főépületében található 600 000 kötetet számláló könyvtár, amely 1956-ban teológiai szakkönyvtári, 1983-ban tudományos könyvtári minősítést kapott.