A csíkszeredai Mikó-vár

Csíkszereda legrégebbi épülete és egyben legfontosabb nevezetessége a Mikó-várkastély.
1611-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem bizalmas tanácsosát és diplomatáját, Hídvégi Mikó Ferencet nevezte ki Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkapitányának. Mikó Ferenc művelt erdélyi emberként sokoldalú, így ismert történetíró is volt. Erdélyben a magyar irodalomnak a 17 sz. elején új műfaja jött létre; a vezető közéleti embereknek a saját korukról szóló emlékirata. Ennek a műfajnak volt első képviselője Mikó Ferenc, aki históriájában a maga életében történt erdélyi dol­gokat örökítette meg.

Hiába volt azonban neves ember, a csíki székelyek nem fogadták kitörő örömmel az új, nem csíki származású unitárius főkapitányt. A székely törvényre hivatkoztak, mely szerint a tisztviselő birtokkal kell hogy rendelkezzen. Ekkor adományozta a fejedelem feltétlen hívének a szeredai birtokot és engedélyezte neki az erődített szállás építését. A munka 1623 áprilisában kezdődött és 1631-ig tartott. Mikóról elterjedt, hogy több reformációs irányzatból gyúrt saját vallása van, ugyanakkor az unitárius egyház egyik nagy védelmezőjét tiszteli benne.

Mikó Ferenc ötven esztendőt élt, Gyulafehérváron nyugszik. Örökösének korai halála után özvegye, Macskási Ilona tulajdona lett a vár, aki másodszor Damokos Tamás csíkszéki királybíróhoz ment feleségül. Az új férj II. Rákóczi György fejedelem lengyelországi hadjáratában (1657) tatár fogságba esett. A Porta engedélye nélkül indított kalandos vállalkozás büntetése nem maradt el. (Tudniillik a török központi hatalom, a Porta az „ahogy lehet” elvet valló erdélyi fejedelemséget gyámság alá vette. Ez az együttélés nem volt olyan, mint a hódoltsági területeké, ugyanakkor a török nem tűrte az önálló külpolitikát és az egyéni kezdeményezéseket.) Az Erdélyre zúduló török büntetőhadjárat alkalmával Ali temesvári pasa török-tatár serege 1661 októberében elfoglalta és felégette a Mikó-várat is (az eseményről megemlékezik Evlia Cselebi török utazó, külön kiemelve a kastély korábbi szépségét). A 13 éves tatár fogságból 1670-ben hazatérő Damokos Tamás csak üszkös romjait láthatta meg.
A romos épületet gróf Stephan Steinville osztrák császári tábornok állíttatta helyre 1714-1716 között.
A vár 1764-ig császári csapatok laktanyája, majd a székely gyalogezred vezérkarának székhelye lett. A 20. század közepéig a katonaság használta, 1970-től a Csíki Székely Múzeum otthona.
A négyszögletes várkastélyt ölelő külső védműveket az 1880-as években bontották el, a várárkot betemették, a külsővár bejáratát felvonóhíddal védelmező kaputorony azonban mindmáig megmaradt. A csíkszeredai önkormányzat tervei alapján a Mikó-vár és környéke lesz a város új főtere.

További információk

Csíkszereda

Székelyföld Erdély legjelentősebb magyarok lakta vidéke. Itt egy tömbben közel nyolcszázezer magyar él. Az Árpád-házi királyok idején (10-13.század) keletkezett krónikák mindegyike kitér arra, hogy a honfoglaláskor a székelyek már itt éltek a Kárpát-medencében. Maguk a székelyek úgy tartják, hogy Attila hun vezér leszármazottai, pontosabban az Attila seregében harcoló mintegy háromezer fegyverest tekintik felmenőiknek. A középkorban Székelyföld úgy nevezett székekből, sajátos közigazgatási egységekből állt: Marosszék, Udvarhelyszék, Csíkszék és Háromszék. Csíkszereda az észak–déli és kelet–nyugati irányokban haladó utak kereszteződésénél alakult ki mint szerda napi vásárhely. Innen származik a város neve is. Az első ismert hiteles okirat, amely Csíkszereda mezővárosi létét igazolja, 1558. augusztus 5-én keltezett, kibocsátója Izabella királyné, János Zsigmond fejedelem édesanyja. A városhoz csatolt három falu: Csíksomlyó (1333), Csíktaploca és Csíkzsögöd a 12–13. századtól léteznek. Csík, és benne Csíkszereda hagyományosan a katolikus vallás egyik erdélyi fellegvára. Somlyón 1630-tól kezdve ferences gimnázium, 1676-tól pedig Kájoni János nevezetes nyomdája is működött. 1661 szomorú esztendő a csíki krónikákban. Mivel a csíkiak részt vettek a II. Rákóczi György által, a Porta beleegyezése nélkül indított lengyelországi hadjáratban, Ali temesvári pasa török-tatár hadakkal megtámadta és feldúlta Csíkot. A székelyek a 16. századig meg tudták őrizni sajátos örökösödési jogrendjüket, amely az egyenesági örökösödést, a leány jogán történő örökszerzést, mindezek híján a közösség örökösödési jogát védte. Így a székelység összetartó, a közös földterületeket együtt megművelő, zárt közösség maradt. Mai erejüket is innen lehet származtatni. A 19. század közepén Csíkszereda megerősödött: hozzácsatolták a közeli Martonfalvát, 1891-ben pedig Csütörtökfalvát. A város tovább gyarapodott, 1920-ban Zsögöddel, 1959-ben pedig Csíksomlyóval és Csíktaplocával. Növekvő közéleti szerepének megfelelően Csíkszereda 1878-ban Csík vármegye székhelye lett. Átélve a második világháború történelmi viharait, továbbra is a vidék központja maradt.