A tokaji kaszinó

A jelenleg Sauska borházként működő épületben kaszinóztak egykor az urak. Tokaj méreteit tekintve sohasem volt jelentős település, de bora révén méltán nevezhetjük világhírűnek. A „Privilegizált Camaralis mezőváros” vagy még a 19. század végén is előforduló „kiváltságolt Tisza-Tokaj” megkülönböztető meghatározások jelezték, hogy Tokaj nem lehet azonos más mezővárosokkal. A hegyaljai települések közül is kiemelkedik éppen privilégiumai révén. Mezővárosi (oppidum) státusát a 16. század elejéig visszavezethetjük. Ennek jogi alapját sajátos, egyedülálló és fokozatosan bővülő szőlő- és bortermelése teremtette meg. Nemcsak saját területén, hanem a Tokaj-Hegyalján termett minőségi bor révén világhírre tett szert. Majdnem természetes, hogy a városlakók többségében kialakult ennek hatására a különösség-, a kiválóságtudat, s az ehhez kapcsolódó mentalitás.

A Mini Hungary Parkban kiállított kaszinóépület egyszerre emlékeztet a letűnt polgári miliőre, ahol egy kisvárosban nagyvárosi társasági és éjszakai élet zajlott, valamint a világ legértékesebb borvidékére, Tokaj-Hegyaljára.

Noha a város lakosságának nagy része szőlőművelő paraszt volt, erősen élt a polgártudat. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás előtt is gyakran választottak jobbágyot a település bírájává.

A tokaji kaszinó épülete több átépítésen és funkcióváltáson ment át. A 19. század elején eredetileg serház volt, majd a polgárság, az úgy nevezett felső ring találkozóhelye. Itt adtak találkát egymásnak a városi elit tagjai. Kártyázás, társalgás, némi borozgatás közben dőltek el fontos és kevésbé fontos kérdések. A zsidóság is betagolódott a város társadalmába: a vagyonos, tekintélyes zsidók az „úri kaszinó” tagjai között találhatók. Sörözés és játék közben maguk is részt vettek a kérdések előkészítésében, illetve azok eldöntésében.

A Monarchia idején itt állomásozó katonatisztek a maguk arcára formálták a kaszinó épületét és életét. Ezért is nevezik tisztinek, úrinak, polgárinak a kaszinót, ami ma roppant elegáns borház.