A temesvári barokk palota

Az impozáns, zárt belső udvar köré rendeződő palota a város egyik központi terén, a székesegyház szomszédságában áll. Kialakításában a barokk épületek szimmetriáját őrzi, díszítése azonban már a 19. századot idézi.

Ebből is kiolvasható, hogy az épület belseje számos átalakításon ment át az évszázadok folyamán. A helyiségek tagolása, nyílásai a modernkor átalakításának számos nyomát hordozzák magukon. A 18. század közepén homlokzatát stukkókkal díszítették, melyek elpusztultak, s csak az 1983-as renoválás alkalmával kerültek elő. Ornamentikájának jellege miatt bécsi kapcsolatokat feltételezhetünk, a Kinsky-palotát említik párhuzamként. Szomszédságában áll az egykori kincstár. A palota kincstár felé eső termében megmaradt egy ajtókeret két szárköve, melyen halvány festéknyomok fedezhetőek föl, s amely a két épület közötti átjárást biztosította.

Az épület emeleti termeiben elterjedő könnyező házigomba miatt teljes födém- és nyílászáró-cserére volt szükség. Az új álmennyezet és nyílászárók semmiféle információval nem szolgálnak a termek eredeti jellegére vonatkozóan.

Az épület, még ha számos átalakítás nyomát is viseli magán, egyértelműen egyike Temesvár legreprezentatívabb épületeinek.

Az épület átépítéseinek történeti szála szoros összefüggésben áll az osztrák császári adminisztráció városkép-alakítási elképzeléseinek fonalával.

További információk

Bánság

A középkori Magyar Királyság részét képező Temesköz, Krassó és a Szörénység a mohácsi vész után török uralom alá került. A Bánság keleti harmadát ugyanakkor az Erdélyi Fejedelemség vette birtokába, ez a rész a Partium részét alkotta. Majd 1718-ban a pozsareváci béke után a Habsburgok birtokába került, Temesi Bánság néven külön tartományt hoztak létre belőle. 11 vidékre osztották, szerb, német és román határőrezredeket állítottak fel, és a bécsi „Bánsági Igazgatóság” katonai igazgatása alá helyezték. A Bánság területére sváb telepeseket hoztak, a magyarok és más nemzetiségek betelepedését egészen 1778-ig tiltották. Mária Terézia nyolc vidéket kivett a katonai kormányzás alól, ezek a Magyar Királyság rendes közigazgatási szervezetébe olvadtak be, a többi háromból pedig a Bánsági Katonai Határőrvidék keletkezett. A szabadságharc leverése után a területet ismét elszakították Magyarországtól, és Ausztria koronatartománya lett. A Temesi Bánság teljes egészében csak a kiegyezés (1867) után került újra közvetlen magyar kormányzás alá. Az első világháború után mind az új délszláv állam, mind Románia igényt formált a régióra, a terület hovatartozását végül a trianoni békediktátum oldotta meg úgy, hogy kettévágta a régiót, Magyarországnál pedig csupán egy apró rész maradt.

Építésének története

A Csanádi püspökség a 18. században Temesvárra költözött. A korábbi sóhivatali épületet felhasználva alakították a kamaraházat, mely magába foglalja a hivatal korábbi épületének magját. 1746–47-ben háromszintes, zárt belső udvaros épületté alakították. Ebben az időszakban az épületben az osztrák birodalmi kamara területi kirendeltsége működött. Majd egy újabb átalakítás során az épület belső kialakítását polgári közigazgatási hivatali céljaira módosították, a kamarai kincstár épületével összeépítették, átjárhatóvá tették. 1774-ben újabb szárnyat építettek a palotához, kvázi tükrözve a már álló épületet. Az épület két, zárt belső udvar köré rendeződött, az udvarokat kétszintes épületrész választotta el egymástól. Ekkor alakult ki a főtéri homlokzat szimmetrikus elrendezése a kettős bejárattal. Röviddel ezután a palotát vármegyeházként kezdték használni. 1849–1861 között az épület a szerb vajdaság és a temesi bánság adminisztrációjának székhelyéül szolgált, 1861 után újra vármegyeházként működött. 1885–86 meglehetősen meghatározó fordulatot hoz az épület történetében: Jacques Klein műépítész eltávolítja az épület barokk elemeit. Ez a változtatás máig hatóan meghatározza az ingatlan arculatát, ekkor bontják el a két udvart elválasztó épületrészt is. A palotán a későbbiekben is végeztek kisebb-nagyobb átalakításokat, a homlokzatokat díszítő stukkók nagyobb része az 1983-as renoválás során készült rekonstrukciók.

Temesvár

Temesvár – amely földrajzi fekvése révén történelmünk során stratégiai fontosságú hely volt – az egykori Temes vármegye és a mai Temes megye székhelye. Kulturális – különösen építészeti – gazdagsága miatt „Kis Bécsnek” is nevezik. A 18. századra komoly gazdasági központtá vált. Első hiteles írásos említése 1266-ból származik, ekkor a Magyar Királysághoz tartozott. A 14. században néhány évre Károly Róbert kiskirályokkal folytatott harcai miatt ide tette át királyi székhelyét. A 16. században a déli végvárrendszer részeként török kézre került, majd a 17. század végi visszafoglaló háborúk során Habsburg kézbe került, így másfél század múltán ismét Magyarország fennhatósága alá került. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után ismét Bécs közvetlen hatalma alá vonták, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után Romániához csatolták. A második világháború után Temesvár történetének legfontosabb eseményeként az 1989-ben itt robbant ki a romániai forradalom.