A soproni Tűztorony

Az 58 méter magas soproni tűztorony a hűség városának szimbóluma. A város már az ókorban lakott volt, a Borostyánkő út mentén elterülő települést – latinul Scarbantia – a germán betörés után Diocletianus császár a 4. században fallal vetette körül. E falnak az északi részén álló városkapujához kapcsolódó egyik torony alapjaira épült a mai Tűztorony.

A torony ma látható alsó része a 13. század végén épült, hengeres része – a gótikus üvegablakokkal – a 14. század elejéről származik. A torony tövében pincebörtön látható, amelyet szintén a 13. században alakítottak ki. A várostorony hengeres teste fölött kiugró, pártázott mellvéddel ellátott karzat fölé prágai típusú kúptetővel fedett kicsiny torony emelkedik, melyet a 17. század elején építettek rá.

1676. november 28-án – két gondatlan gyermek gesztenyesütögetése következtében – Sopronban tűzvész kerekedett, melyben a város szinte porig égett, áldozatul esett a városháza is, a torony pedig kiégett. 1763-ban és 1767-ben is földrengés rázta meg a várost, a korabeli feljegyzések tanúsága szerint a torony megremegett, s tűzjelző harangja ijesztő, szomorú hangot adott ki.

A torony a 19. században újabb fordulatot ért meg. A század végén a városatyák a régi városháza lebontása mellett döntöttek, hogy helyére újat, nagyobbat emeljenek. A torony lebontásával kapcsolatban a soproniaktól heves tiltakozásba ütköztek a város vezetői, miniszteri szintről érkező utasításra végül a torony megmaradása mellett döntöttek, s 1899-ben megkezdték renoválását. 1900-ban a torony mellett álló toronyőrházat lebontották, s 1972-ig csupán vas csigalépcsőn át lehetett a toronyba feljutni. A felújítás során – statikai okokból – a torony kapunyílását gyalogátjáróvá szűkítették, az új nyílása fölé a város kőből faragott címere került.

A trianoni békediktátum kihirdetését követő 1921-es népszavazáson Sopron városa – megkapván az önrendelkezés jogát – a Magyarországhoz tartozás mellett döntött. Ennek emlékére 1922-ben emlékművet állíttattak a városban. A díszes kerettel ellátott Hűségkapu – mely a torony belváros felé néző oldalán van – 1928-ban készült el, Kihisch Rezső tervei alapján. A kapu fölött álló szoborcsoportot – Hungaria maga köré gyűjti a város hűséges lakóit – Kisfaludi Strobl Zsigmond tervezte. A kapu bal felén a város címere, jobbról a Kossuth-címer látható.

A tornyot 1969–70-ben felújították, bejárata középkori helyére került vissza, s elbontották a vas csigalépcsőt.

További információk

A 1921. december 14-i népszavazás

A trianoni békediktátum sújtotta Magyarországon 1921. november 23-i keltezéssel Népszavazási Szabályzat – az októberi, velencei jegyzőkönyv értelmében – látott napvilágot. A szabályzat leszögezi, hogy a népszavazás előbb Sopronban, majd nyolc falu dönthet voksolással hovatartozásáról: Fertőrákos, Balf, Kópháza, Fertőboz, Nagycenk, Harka, Bánfalva, Ágfalva. A két aktus részeredménye együttesen adja a szavazás végeredményét. A polgárok ünneplőbe öltözve istentiszteletre, onnan pedig szavazni mentek decemberben, a szavazás napján. Szavazni reggel nyolc és este hat óra között lehetett. Aki Magyarország mellett tette le voksát, a következőképpen járt el: bement a bizottság helyiségébe, átadta a városi tanács aláírásával és a tábornoki bizottság francia körbélyegzőjével ellátott, november 25-i keltezésű szavazóigazolványát. Az elnöktől átvett egy kék színű – magyar – és egy sárga színű – osztrák – szavazócédulát, a hozzá tartozó borítékkal, majd belépett a kijelölt fülkébe. Ott az Ausztriát szimbolizáló, kettétépett, és a Magyarországot jelképező, épen hagyott, kék színű cédulát belehelyezte a borítékba. A leragasztott borítékot ezután a bizottság mellé beosztott antant-tiszt kezébe adta, aki azt – mindenki szeme láttára –a szavazóurnába helyezte. A szavazást lezárták és lepecsételték az antantmisszió bélyegzőjével. Sopron 37 509 lakója közül 18 994-en rendelkeztek szavazati joggal. 89,2%-os részvétel mellett 72,8% szavazott Magyarországra. A nyolc faluban a 7 900 jogosult 83,9%-os részvételével 54,6%-a Ausztria mellett szavazott. Magyarországot csak Nagycenk, Fertőboz és Kópháza választotta többséggel, de az összesített eredmény értelmében Magyarország része maradt mind a kilenc település.

Civitas fidelissima – a leghűségesebb város

Sopron és környéke már az újkőkorban lakott terület volt. A mostani város helyén a Kr. u. 1. század elején a rómaiak alapítottak várost Scarbantia néven a mai belváros területén. A mai Sopron ugyanott áll és alig nagyobb területen nyújtózik el, mint római elődje. A római kor emlékei sok helyen szembetűnőek, elsősorban a középkorban újjáépített hatalmas városfalak, melyek még ma is meghatározzák Sopron városszerkezetét. Az elhagyott római belváros helyén alakult ki a 11. században a soproni vár. Hamarosan lazább beépítésű külvárosok is keletkeztek a váron kívül. A nagy léptekben fejlődő település ma is fennálló szerkezete nagyobbrészt már a 13. századra kialakult. 1277-ben IV. (Kun) László király szabad királyi várossá nyilvánította. Fénykorát a 15–16. században élte, országos jelentőségű városnak számított, fejlődése a 18. századtól lelassult, s a 19. században már csak kisváros volt, de a művelődés terén továbbra is az elsők között maradt. A 18. század közepén – hazánkban másodikként – már állandó színháza volt. Virágzó zenei- és irodalmi élet folyt a városban, sok képzőművészt is foglalkoztattak, elsősorban festőket. Az első világháború után a város polgársága népszavazás útján (1921. december 14.) döntötte el, hogy Sopron Magyarországhoz akar tartozni, s magyar határváros lett. Ezt követően fejlesztették iparát és idegenforgalmát, főiskolát is telepítettek ide. A második világháború bombázásaitól sokat szenvedett a város, de miután megszüntették a határsávot, ismét virágzásnak indult, s ma Nyugat-Magyarország leglátogatottabb idegenforgalmi központja. Az Országgyűlés A soproni népszámlálás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvény Sopron városának a Civitas fortissima, azaz a leghűségesebb város címet adományozta.