A budai vár

A budai vár 1987 óta Budai Várnegyed néven szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Területén a középkori eredetű műemlékektől kezdve a 19. századbeli polgári házakig találhatóak lakóházak, középületek.

A budai vár IV. Béla tatárjárást követő várépítő tevékenységének eredményeként kezdett épülni. Béla király a kevésbé védett Óbuda helyett – mely már az ókorban virágzó város volt – a Dunához szintén közeleső, meredek hegyoldalaival kiemelkedő lapos, széles fennsíkú, gyéren lakott várhegyen egy komoly falakkal és tornyokkal rendelkező erődített várost épített, amely polgárai számára komoly védelmet biztosított. A vár építését az újabb tatár támadás készülésének híre váltotta ki.

Az új helyen kialakított város terepviszonyaiból fakadóan kiválóan alkalmas volt védekezésre, ugyanakkor kereskedelmi szempontból is központi helyén terült el a Magyar Királyságnak. Az építkezés 1243-ban indult meg – az akkori neve szerint – „pesti Újhegyen”, a mai budai Várhegyen.

A város – ma városrész – három fő részből állt: Budavári Palota, a Szent György tér és a történelmi lakónegyed. Határa a várfal volt

IV. Béla 1255. július 25-én oklevelében emlékezett meg arról, hogy „a pesti hegyen nagytömegű emberi sokasággal megtöltött várat” emeltetett („in monte Pestiensi castrum quoddam exstrui fecimus refertum multitudine hominum numerosa”).

Az 1330-as években a Várhegy déli végén az Anjouk, Károly Róbert, István herceg és Nagy Lajos palotát kezdtek építeni. 1354-ben I. (Nagy) Lajos király Visegrádról Budára helyezte át udvartartását. (III. András már 1296-tól állandó székhelyeként használta Buda várát.)

A vár és a város fejlődése ezután folyamatos, egészen a török időkig. Zsigmond király 1410 és 1430 között építtette meg a Friss-palotát. (A palota az 1578-as és az 1686-os lőporrobbanás során pusztult el). A középkori palota, a trónterem, a királyi lakosztály, a csillagvizsgáló és a könyvtár építését Mátyás király fejezte be. A déli Nagyrondella is ekkor készült.

A vár 1541-ben török kézre került, s 1686. szeptember 2-án foglalták vissza a szövetséges hadak a törököktől. A visszafoglalás során a falakban komoly károk keletkeztek, Lotharingiai Károly hadainak csak komoly ágyúzás után sikerült bevenni a várat. Az ostrom után a falak helyreállítása azonnal megkezdődött, majd német lakosságot telepítettek be. Alig 150 évvel később ismét komoly károsodást szenvedett el Budavár. Az 1848–49-es szabadságharc leverése után a császáriak megkezdték a romos vár kijavítását. Ennek során 1875 és 1882 között felépült a Várkert-bazár, lebontották a Vízi-rondellát és a hozzá csatlakozó falak Duna-parti szakaszát. A II. világháborúban a Budavári Palota és a Várnegyed jelentős része elpusztult. Azonban az épületek nagy részét az 1960-as évek során közel eredeti formájukban újjáépítették, helyreállították, vagy új, egyszerűbb homlokzati kialakítással visszaépítették.

További információk

Budavári Palota

A Budavári Palota Budapest egyik legfőbb kulturális és turisztikai központja, egyben a volt királyi palota. A Budai Várnegyed részeként 1987 óta része Budapest világörökségi helyszíneinek. A gótikus stílusú királyi palotát a 14. század közepén kezdték építeni, s a folyamat a 15. század végéig elhúzódott. Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás idején is mindvégig bővítették és díszítették a magyar uralkodók lakhelyét. 1541-től a törökök megszállásának idején a palota állapota folyamatosan romlott, pusztulásának betetőzését a korábban említett 1686-os visszafoglalás jelentette, melynek során igen komoly károk keletkeztek a várban és a várnegyed épületeiben egyaránt. A helyreállítás során már a barokk stílusjegyek érvényesültek, ám megmaradtak a gótikus és a reneszánsz stílus részei is. 1715-ben megkezdődött a palota bővítése egy kisebb méretű barokk kastéllyal, majd a 19. század végén Ybl Miklós és Hauszmann Alajos közreműködésével hozzáépült az a hátsó szárny, mellyel megkétszereződött a palota területe. A Mária Terézia-szárny Duna felé néző homlokzatát is megnövelték és ekkor kapta meg a barokk és neobarokk kupoláját. A palota épületében a szecessziós elemekkel díszített, úgynevezett Krisztinavárosi-szárnyban van 1985 óta az Országos Széchényi Könyvtár, valamint a palotában kapott helyet a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum is.

Szent György tér

A budai várban található Szent György tér a középkorban is nevezetes helynek számított Buda városában. 1457-ben V. László magyar király ezen a téren fejeztette le Hunyadi Lászlót, Mátyás király testvérét. Mátyás király a térhez tartozó kápolnában temettette el első feleségét, Podjebrád Katalint, később II. Ulászló király a harmadik feleségét, Candale-i Annát. Bakócz Tamás esztergomi érsek 1514-ben itt olvasta fel azt a keresztes háborúra szólító pápai levelet, amelyből később kibontakozott Dózsa-féle felkelés. A térre nézett a Sándor grófok és a Teleki grófok budai palotája. Míg az előbbi ma is áll, s a köztársasági elnök hivatala, az utóbbit 1965 után lebontották. A Teleki palota melletti apró copf stílusban épült házakat már 1900 körül eltüntették, s helyére került a Habsburg palota díszkertje, míg a Honvédelmi Minisztérium romjait az 1960–70-es években bontották el, s ma már csak a Honvédvezérkar dísztéri épületének alsó két szintje áll.

Budavári történelmi lakónegyed

A budai vár név sokkal többet takar, mint magát a várat vagy a királyi palotát. Ide tartozik még a történelmi negyed számtalan gyönyörű kilátóhellyel. A barokk házak kapualja római köveket s szépen faragott lovagkori ülőfülkéket rejt. A Vár legtöbb lakó- és középülete ma műemlék. A Várnegyed központjában áll a főváros egyik legismertebb épülete, a Nagyboldogasszony – népszerűbb nevén Mátyás – templom, ahol több magyar királyt is megkoronáztak, a templomot kibővíttető Mátyás király pedig itt tartotta esküvőjét. Később barokk, majd a XIX. század végén neogót stílusban építették át. A középkori várfalakon 1903-ban épült meg a neoromán stílusban Schulek Frigyes tervei alapján a Halászbástya, mely a mögötte álló Mátyás templommal együtt a város egyik szimbólumává vált. Itt található a barokk stílusú régi budai Városháza (ma Collegium Budapest), a neogótikus volt Pénzügyminisztérium, Szent István szobra. A hegy gyomrában található a Budavári labirintus, a felszínen évszázadok építészeti és kulturális emlékei őrződtek meg. A mélyben rejtőző barlanglabirintus nagyságát bizonyítja, hogy a II. világháború alatt mintegy 20 ezer német katona fért el benne.

Buda

Buda egyidős a honfoglalással, ám csak IV. Béla király uralkodása idején, a tatárjárást követően indult fejlődésnek és vált fontossá. Mivel IV. Béla felismerte, hogy a tatárok a hegyre épült erődítményeket nem tudták elfoglalni, országszerte várakat építtetett – így épült meg 1241 után Buda várának első épülete. Uralkodása alatt többek között németek, zsidók, itáliaiak és franciák találtak otthont a budai Várnegyedben, akik magukkal hozták kultúrájukat is, nyilvánvaló módon befolyásolva a város művészetének és kézművességének fejlődését. Buda fokozatosan vált az ország székhelyévé Mátyás király uralkodására. A XV. század második felében a budai Várkastélyt reneszánsz stílusban építették át, és Európa egyik leggyönyörűbb rezidenciájaként tartották számon. Buda – mint a muzulmánok kelet-közép-európai székhelye – a török hódoltság idején is megtartotta vezető szerepét Magyarországon. Templomait ebben az időben mecsetté építették át. 1686-ban, csaknem másfél évszázados török uralom után szabadult fel a város, ám a három hónapig tartó ostrom jelentős károkat okozott várban és városban egyaránt. Az újjáépítés a középkori romok felhasználásával már a barokk jegyében indult meg. Mai arculatát a Budavári királyi Palota és a Várnegyed végül Buda, Óbuda és Pest 1873-ban történt egyesítése után, a millenniumi ünnepségsorozat jegyében nyerte el. A II. világháború alatt ugyan a Várhegy súlyos károkat szenvedett, a romok eltakarítása, a régészeti feltárás, valamint a középkori és későbbi maradványok helyreállítása azonban hamarosan megkezdődött.