Csetfalvi református templom

A reformációs gondolatok nyugatról keletre terjedtek és ezeket zsákhoz hasonló módon gyűjtötte egybe, fogta föl Erdély. A még jelen lévő török intakt volt a keresztény-kerestyén ügyekkel kapcsolatosan, így a hagyományosan katolikus, de megszállt területeken még hatottak a reformációs tanok, míg keletebbre határt szabott az ortodoxia és a muzulmán hit. A protestáns hitre áttért csetfalvaiak elfoglalták a régi 15. századi csúcsíves, egyszerű idomú római katolikus templomot és a hozzá tartozó parókiát. Az okmányok szerint már 1645-ben virágzó anyagyülekezet működött a faluban. Később, Beregi István nemesi bíró és Gerét Mihály másodbíró idejében a templomot teljesen átalakították, mellette felekezeti iskolát nyitottak, melynek jótevőjeként a Buday-családot említik. 1847-ben Buday István alispán római katolikus létére könyvekkel és írószerekkel látta el a szegénysorú református tanulókat. Nánási Szabó György özvegye 1648-ban ékes áldozó kelyhet készíttetett a templom számára. A csetfalvi az egyik legszebb és legjellegzetesebb a kárpátaljai református templomok között. Csúcsos, négy fiatornyos fatornya már több kilométer távolságból feltűnik. A templomtornyot közvetlenül a nyugati homlokzat elé építették. Jó arányú, magas, szoknyás, galériás, négy fiatornyos faszerkezetű harangtornyát tűhegyes sisak fedi. Két harangja 1796-ból való, tehát egyidősek a torony építésével. A templomhajó mennyezetét 1753-ban, a szentélyét 1773-ban Asztalos Lándor Ferenc festette. A hajómennyezet kazettái sakktáblaszerűen váltakoznak, sötétebb és világosabb kék mezőkből állnak, virágos ornamentális díszítéssel vannak ékesítve. Belsőtere népies.