Posted by on

A nagyenyedi két fűzfa

1704 virágvasárnapján, a kegyetlen és zsarnoki természetű Rabutin tábornok parancsára a császári haderők elpusztították Enyedet, s vele együtt a kollégiumot is. A Rákóczi szabadságharc idején (1703-11) a bécsi udvar megbízásából ez a lotharingiai származású főtiszt küzdött meg több csatában az Erdélybe betörő kuruc seregekkel. Életműve része, hogy stratégiai okokból vagy büntetésből feldúlt vagy felégetett várakat és városokat. A támadáskor Nagyenyeden a polgárság nagy része, így a diákság is, az Őrhegyre és a környékbeli erdőkbe menekült. A kollégium diákjai, s a városbeli férfiak megtámadták a rablás után visszavonuló osztrák seregeket. Ezt a történetet örökítette meg Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című, többször megfilmesített elbeszélésében. „Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós kőhíd van építve. A híd mellett kétfelől, a patak oldalában emelkedik két roppant fűzfa, és ezen két fűzfának históriai emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnőni, s ivadékról ivadékra szállt a történet, s máig is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna…” – írja a nagy mesélő. A harcban elesett diákok emlékére a nagyenyedi Kápolnadombon állítottak emlékművet.
Az elbeszélés túlmutat a kollégiumi diákság hőstettén. Jókai, aki felesége révén erdélyi kapcsolatokra tett szert, három ízben hosszú utazást tett Erdélyben, s ezek az élmények átszűrődtek a rendkívül népszerű író művein. A nemzeti romantika legnagyobb írótalentumának sodró erejű szövegeiben mindig a hazáját szerető, felelősséget vállaló, az életét is feláldozni kész ember a központi szereplő.
 Niklas Backstrom Authentic Jersey